BOSZORKÁNY VOLTAM VELENCÉBEN - A BOSZORKÁNY KÖNYV

SZERELEM * EROTIKA * BŰVÖLET

"Igaz történetem alapján

okuljanak mind azok,

akik a boszorkányság útjára

kívánnak lépni."

Evva Lena di Reirossi

* EVVALENA *

"Egyáltalán nem volt lelkiismeret furdalásom bűvöléseim miatt, hiszen minden nő a saját eszközével akarja megszerezni a kiszemelt férfit. A varrónő ruházza, az énekesnő dalol neki, a királynő rangot ad, a magamfajta pedig varázslatot küld."

*

"...nincsenek véletlenek, mert Isten szabad ege alatt minden okkal történik, s az égiek nem pusztán a szenvedésért osztanak ránk nehézséget, hanem azért, hogy fejlődjünk."

*

"A varázslat csak két esetben sikerülhet, ha nagyon jól érzi magát a mágus, vagy ha nagyon kétségbeesett, és kínjában olyan erőket mozgat meg, amire normál esetben képtelen lenne."

*

"Forogtam, pörögtem, egészen addig, mígnem szédülten a földre rogytam. Hanyatt feküdtem a nedves füvön, és tovább hívtam az Erőt és a Fényt. Addig kántáltam, míg a Holdból halvány fénycsóvák nem indultak felém. A hulló csillagok kék csíkjára emlékeztető erősugarakat szomjasan nyelte el a testem. Éreztem, hogy Földanya is meghallgatta az imámat, mert égni kezdett a hátam és a csípőm, miközben a körülöttem lévő fű vörös szikrákat szórt az éj sötétjébe."

*

"A kezdeti bátortalan érintéseit, viszonzott csókok és ölelések követték, a többi pedig már jött magától. Egyszerű és lényegre törő szerelmeskedésünk szenvedélye meg sem közelítette addigi élményeimet, ennek ellenére mindketten célhoz értünk."

*

"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és..."

*

"Földöntúli mámor kerített a hatalmába... Megszűnt a földi tér, az idő, és a bűvölet pillanatában egyszerre voltam a világon mindenhol. Bizonyosan ilyen lehet a halál is, boldogan belefolyni, beleveszni az ismeretlenbe..."

*

"Ha egy velencei halandó megérezte földi végét, szellemteste don Umbertot kérte fel lélekhajójának megtervezésére. S hogy ki meddig vesztegelt a köztes lét vizein, az már lelkekként változott. Minél tovább akarja egy lélek felügyelni hátrahagyott szeretteit, tárgyait, annál jobb hajóra van szüksége..."

*

"...és kitekintett az ernyő védelme alól, hogy vajon láthatta e valaki tavaszi játékunkat. Ifjú szerelmeskedésünk boldog kisugárzása mágnesként vonzotta az arra nyitott lelkeket..."

*

"Kívántam és akartam őt, bármi áron, holott tudtam, hogy átléptem a fekete mágia határát..."

*

"A sybillakkal pontosan 77 darab templomi mécsest gyújtottunk meg magunk körül, hogy kizárjuk a külvilágot, s ne zavarhassa meg senki a titkos szertartásunkat. Egy ilyen körből a kiűzetni kívánt lélek nem tud kimenekülni a külvilágba, nem tud több testet rabolni. Csak két útja marad, a mélység vagy a magasság, a pokol vagy a mennybolt..."

*

"A felső emelet falikarjainak gyenge fényénél Carlo Lorenzo feszegetni kezdte Agnese ajtaját, s addig húzta, nyomta, ütötte, míg a zár körüli fa kiszakadt, s a szobából erős fény szűrődött ki. Akkor a férfiak együttes erővel elkezdték kitépni a deszkákat, mindaddig, míg az ajtó megadta magát és recsegő hangot hallatva bedőlt a szobába. A kiáramló fény szétterült a folyosón, szinte elvakította a szemünket. Mindannyian betódultunk, ám azon nyomban meg is torpantunk az elénk táruló látványtól. 

A szoba közepén száz égő mécsesből kialakított tökéletes kör felett Agnese Cavagnis lebegett. Aranyló hajfonatai lassú..."

*

"Hamarosan szárnysuhogást hallottam, és Mihály arkangyalt érzékeltem félig mellettem, félig a hátam mögött. Most is, mint mindig, a bal kezét bátorítólag a jobb vállamra tette. Tudtam, hogy az égiek támogatják a munkámat, így hát megszólíthatom a capitano szellemét. Bal kezemmel benyúltam a takaró alá, megkerestem a kezét, és a tenyeremet összetapasztottam az övével..."

*

"Van úgy, hogy megpillantunk egy embert, és azt érezzük, mi egybe tartozunk, összetartozunk. Valahonnan lelkünk legmélyéből kósza emlékképek szakadnak fel, melyeket nem érthetünk meg gondolkozó agyunkkal. Honnan jönnek azok a képek, hiszen ebben az életben nem történt semmi hasonló? ..."

*

 "Készültem, nagyon készülődtem a szertartásra. Bár még sohasem csináltam hasonlót, tudtam, hogyan kell zajlania egy ilyen rítusnak, és mindent e szerint alakítottam. Teleholdas estére időzítettem Vittorioval való találkámat, s úgy intéztem, hogy a halandó számára érzékelhető dolgok a tudattalanon keresztül a szerelem vágyát üzenjék. Vörös gyertyákat gyújtottam, illatos rózsaolajjal kentem be a testemet, a gyümölcsös tálba egészséges piros almákat és szép sárga banánokat raktam... Azt hitte tréfálok, amikor közöltem vele, hogy a véremből, testemből készült bájitallal kínálom éppen. Valójában nem is kínáltam meg, csak letettem az asztalra, és ő azt saját magától megitta. Eleinte csodálkoztam ezen, de később észrevettem, hogy kizárólag azt fogyasztja el, amit én csináltam, főztem, kevertem. Rájöttem, hogy ez az ember vágyja a bűvöletet, szeretne varázslatban lenni. Ez a férfi akarta, hogy elvarázsoljam, elbolondítsam, akarta az őrületet."

*

"Okkultista tudományuk révén tisztában vannak azzal, hogy magasabb minőséget képvisel az a gyermek, aki szerelemből születik, mint aki erőszakban vagy kötelezettségben fogant...Saját leendő nagymestereiket alkimista módon előre elkészítik a valós élet mágikus nagyasztalán, s ők maguk nevelik fel, a saját gondolataiknak, eszméiknek megfelelően. Varázsló a varázslónővel, vagy leendő varázslónővel, ez az íratlan szabály..."

*

"Egészen addig mormoltam a régi cigány versikét, míg szinte magam is belekábultam, s forogni kezdett velem a szoba. Először csak imbolygott, majd kibillent a négy sarkából, hol jobbra, hol balra mozdult el, végül keringőbe fogott. Ahogy mind gyorsabban forgott, úgy veszítették el a bútorok az alakjukat, s az egész szoba egy pörgő katlanná vált. Dőlni kezdett rólam a víz, és látomások törtek rám, hogy megpillantsam magunkat fehér ruhában egy menyegzőn, majd tengerben fürödve, boldogan élve, szerelmeskedés közben."

*

"Érdekes volt az a bódulat, amikor a vérem egy része elhagyta a testemet. Több volt az álomba szenderedésnél, de mégsem értem el a halál állapotát. Már értem, miért vágyják sokan a halált. Nem biztos, hogy meghalni akarnak, csak szeretnének az összekötő úton lenni lét és nemlét között, egy boldog időtlenség kábulatában, ahol az istenekkel való összekapcsolódás érzetét kapják. Ez az érzés hasonlít az ájulás adta élményekhez, amikor nem vállalunk felelősséget az életünk felett, hanem átadjuk másnak az irányítást."

*

"Akkoriban a velencei ifjak legfőbb óhaja a saját bárka vagy csónak megszerzése volt, melyen messzire lehetett hajókázni választott kedvesükkel a lagúnák világába, oda, ahol csak a víz és az ég láthatja szerelmes örömeiket."

*

"A csipkefüggöny mögé álltam és feltekintettem a Holdra. A sötétkék nyári égbolton teljes pompájában ragyogott, csillagok milliárdjával körülvéve. Tisztán láttam minden dombját, völgyét, vonulatát. Addig bámultam, amíg remegni nem kezdett, és füstként tekergőző sűrű ködpárát lehelt ki magából. A kövér Hold felszínén halovány rajz jelent meg. Lassan megmozdult, és egy újabb képnek adta át a helyét. Majd a fekete-fehér remegő festmények tucatjai addig váltották egymást, míg összefüggő jelenetté nem rendeződtek."

*

"Munkánk végeztével a testőrök bezárták mögöttünk a palota kapuját, s mi elindultunk hazafelé, útba ejtve a sötét Giardinettit. Mivel már lámpaoltás után voltunk, csendesen beszélgetve haladtunk a kavicsos ösvényen. Nem éreztem jól magam, mintha valami fojtogatott volna, ráadásul a levegő is sűrű volt, ködös és párás... Egyszercsak megannyi sóhajtozó arcnélküli lidérc bontakozott ki a ködből, hogy nyúlós, izzadt testükkel körbe vegyenek bennünket. Talán ők is ködből voltak, de a szaguk az bizonyosan nemcsak párából állt..."

*

"Éreztem, hogy elvetettem a sulykot. Láttam magamat kívülről, amint megszáll a gonoszság szelleme, és a szemem éppen olyan véresen izzott, mint a Telihold."

*

"Felvettem a fekete csuklyás köpenyemet, és az éj védelmező sötétjében kimentem a partra. Tudtam, hogy senki nem láthat. Ha valaki megpillant, csak egy fekete macskát észlel, és másnap majd úgysem emlékszik semmire. Ez a repülőzsír csodája. Olyan erőssé tesz, hogy aki rám néz, annak lát, aminek csak akarom. Ki tudja, hogy miért, de a fekete macska látomás működik a legjobban. Korábban, pusztán kedvtelésből és játékból, próbáltam magamat más formába ölteni, de a félidőnél elfogyott az erőm, s újra önnön valómban voltam látható."

*

"...de ő majd imádkozni fog mindennap a lelki üdvösségemért a San Micheleben, nehogy pokolra kerüljek... Már gyűlöletet sem éreztem iránta, csak bosszantott a sok szerelmi varázslat, melyek gúzsba kötötték új kapcsolataimat, udvarlóimat. Ő kötött, én oldottam, ő megint kötött, én megint oldottam…"

*

"hogy udvarlóm tudata meghasadt korábbi szerelmem kísértő vágyakozásától. Végül úgy döntöttem, hogy társnőim segítségével kiűzöm új kedvesem testéből a régi szeretőm benne vendégeskedő lelkét."

*

"Behunytam a szemem, és a csókkal életerőt leheltem a testébe, miközben múltbéli életünk szerelmes képei törtek fel az emlékezetemben. A szívemből kínáltam fel egy darabot, így az átadás közben arra is ügyeltem, nehogy elragadjon a szenvedély, és a saját életem árán hozzam vissza régi kedvesemet a halandó világba."

*

"Szenvedélyes vad éjszakák meghitt pihenőiben szakadt ki egy-egy fájdalom Angelo lelkéből. A bensőséges percekben nekem gyónta meg élete sötét pillanatait."

*

"Aranyló hajfonatai lassú hullámzással úszkáltak a szabad légben, hogy szárnyakként vigyék a leányt mind magasabbra, mind messzebbre a zűrzavaros földi világtól."

*

"Az unalmas téli délutánokon rendszerint kártyát olvastak, bonyolult csillagjóslásokba bocsátkoztak, elbűvölve helybéli barátnőiket, akik másnap don Ottavio templomában gyóntak az ördög bibliájába vetett hitük miatt."

*

"Miután az összes szentnek és angyalnak hálát adtam, megfogadtam, hogy soha többé nem paktálok le az ördöggel, s ha mégis, abba majd nem rángatom bele fiatal sybillaimat..."

*

"Először kendőkkel próbáltuk felfogni a sok vért, ám mind hiába. Chiarát az oldalára fektettük a templom lépcsőjén, és csak néztük, hogyan folyatja vérét a terecske ódon kövezetére. Fekete és sűrű "

*

"Amikor elfáradok, nyugalomra vágyom. Amint erőre kapok, új csatateret keresek, mert harc és küzdelem nélkül túl unalmas lenne az élet. Minden ember ilyen, legfeljebb némelyik csak egy csatát bír ki. Én csak abban különbözök tőlük, hogy utólag a harcmezőt a saját térfelemen rendbe teszem, függetlenül attól, hogy nyertem vagy veszítettem. S ha már rend van, új hódításokat keresek. Ugye, milyen békések, összetartóak, nagylelkűek az emberek egy-egy háború után!?"

*   *   *

PDF BETEKINTŐ: PDF betekintő - részletek

EGY TELJES FEJEZET - Boldogtalan árnyak pdf:

https://drive.google.com/file/d/0BzyLENcSO7w9TjUydVhDRWk1OWM/view?usp=sharing

*   *   *

Evvalena

witch boszorkány strega hexen sorciere vjestica czarownica vrajitoare bruja venezia venise venice venedig feneyjar venezja venecija venetja venecia venedik witch boszorkány strega hexen sorciere vjestica czarownica vrajitoare bruja venezia venise venice venedig feneyjar venezja venecija venetja venecia venedik witch boszorkány strega hexen sorciere vjestica czarownica vrajitoare bruja venezia venise venice venedig feneyjar venezja venecija venetja venecia venedik witch boszorkány strega hexen sorciere vjestica czarownica vrajitoare bruja venezia venise venice venedig feneyjar venezja venecija venetja venecia venedik