"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és...
"A csipkefüggöny mögé álltam és feltekintettem a Holdra. A sötétkék nyári égbolton teljes pompájában ragyogott, csillagok milliárdjával körülvéve. Tisztán láttam minden dombját, völgyét, vonulatát. Addig bámultam, amíg remegni nem kezdett, és füstként tekergőző sűrű ködpárát lehelt ki magából. A kövér Hold felszínén halovány rajz jelent meg. Lassan megmozdult, és egy újabb képnek adta át a helyét. Majd a fekete-fehér remegő festmények tucatjai addig váltották egymást, míg összefüggő jelenetté nem rendeződtek."
"Vörös gyertyákat gyújtottam, illatos rózsaolajjal kentem be a testemet, a gyümölcsös tálba egészséges piros almákat és szép sárga banánokat raktam... Azt hitte tréfálok, amikor közöltem vele, hogy a véremből, testemből készült bájitallal kínálom éppen."
"Érdekes volt az a bódulat, amikor a vérem egy része elhagyta a testemet. Több volt az álomba szenderedésnél, de mégsem értem el a halál állapotát. Már értem, miért vágyják sokan a halált. Nem biztos, hogy meghalni akarnak, csak szeretnének az összekötő úton lenni lét és nemlét között, egy boldog időtlenség kábulatában, ahol az istenekkel való összekapcsolódás érzetét kapják. Ez az érzés hasonlít az ájulás adta élményekhez, amikor nem vállalunk felelősséget az életünk felett, hanem átadjuk másnak az irányítást."
"Először kendőkkel próbáltuk felfogni a sok vért, ám mind hiába. Chiarát az oldalára fektettük a templom lépcsőjén, és csak néztük, hogyan folyatja vérét a terecske ódon kövezetére. Fekete és sűrű... "
"Éreztem, hogy elvetettem a sulykot. Láttam magamat kívülről, amint megszáll a gonoszság szelleme, és a szemem éppen olyan véresen izzott, mint a Telihold."
"A szoba közepén száz égő mécsesből kialakított tökéletes kör felett Agnese Cavagnis lebegett. Aranyló hajfonatai lassú..."
"...de ő majd imádkozni fog mindennap a lelki üdvösségemért a San Micheleben, nehogy pokolra kerüljek... Már gyűlöletet sem éreztem iránta, csak bosszantott a sok szerelmi varázslat, melyek gúzsba kötötték új kapcsolataimat, udvarlóimat. Ő kötött, én oldottam, ő megint kötött, én megint oldottam…"
"Földöntúli mámor kerített a hatalmába... Megszűnt a földi tér, az idő, és a bűvölet pillanatában egyszerre voltam a világon mindenhol. Bizonyosan ilyen lehet a halál is, boldogan belefolyni, beleveszni az ismeretlenbe..."
"Rájöttem, hogy ez az ember vágyja a bűvöletet, szeretne varázslatban lenni. Ez a férfi akarta, hogy elvarázsoljam, elbolondítsam, akarta az őrületet."
"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és..."
"Kívántam és akartam őt, bármi áron, holott tudtam, hogy átléptem a fekete mágia határát..."
"A kezdeti bátortalan érintéseit, viszonzott csókok és ölelések követték, a többi pedig már jött magától. Egyszerű és lényegre törő szerelmeskedésünk szenvedélye meg sem közelítette addigi élményeimet, ennek ellenére mindketten célhoz értünk."
"Papírost vettem elő, amire egy férfifigurát rajzoltam, és azt ollóval körbevágtam. Arcot és kapitányruhát rajzoltam rá, majd a mellkasára felírtam: capitano Ruggiero. Nagyon ügyeltem arra, hogy a gondolatom ne kalandozzon el, mert akkor szétesik az energia, és nem fog sikerülni a gyógyító varázslat. Az összpontosítás miatt félhangosan mondtam, hogy mit és miért csinálok. A boszorkányok azért beszélnek magukban, nehogy más gondolatokat tegyenek a varázslatba, mint amit kéne.
A papírfigurát egy hosszúkás ezüsttálcára tettem, köré raktam a Reirossi füzéremet, azután a figurára hét mécsest helyeztem, majd mindegyiket meggyújtottam. Végül gyógyító kántálásba fogtam:
Óh, lelkem, gyönyörű lelkem,
Teremtőnek szépsége.
Megtisztítlak tűzerővel,
Égiek segítségével.
Hét nap és hét éjjel égettem a mécseseket a bábun,[1] s addigra már bebizonyosodhatott — legalábbis a családja számára —, hogy capitano Ruggiero meg fog gyógyulni."
[1] Kelet-Európai gyógyító varázslat, melyet rontás ellen is szoktak alkalmazni.
* * *
" Levettem az alsószoknyámat, és a hatalmas fa körül addig húzogattam a nedves füvön, mígnem csavarni lehetett belőle a vizet. Ki tudja, mire lesz jó a Szent György hajnali harmat? Az öregasszonyok rontásra gyűjtögették,[1] de tőlem az ilyesmi mindig is távol állt. Na, jó, annyira nem állt távol, de én többnyire orvosláshoz vagy szerelmi varázslásokhoz szoktam gyűjteni.
A súlyos, csöpögő szoknyát bedobtam a kosaramba, és boldogan haladtam a part mentén várakozó gondola felé. Ugyan már, ki ne örülne, ha a Szent György napi látomásban azt véli felfedezni, aki után valóban vágyódik?
...Egy szép, arannyal díszített muranói üvegtálba csavartam az alsószoknyám tartalmát. Kiemeltem a Della Rocca kártyacsomagból két lapot, a Kiegyenlítődést és a Kelyhek Ászát. A két lapot az asztal közepére tettem, a vízzel telt tálat pedig fölé raktam.
A két lapnak a gyógyító és tisztaságot adó ereje áthatja a vizet, s az majd szentté válik, vagyis nem fog megposhadni, hanem az idők végezetéig friss marad. Ha a víz mégis megposhad, akkor az csak ármánykodásra használható.
Elvileg nem volt szükség erre a rituáléra, mert az e napon szerzett harmat, ha becsben és jó helyen tartják, soha nem romlik meg. Én csak azért tettem rá még egy kis tisztító varázslatot, mert túl sok beteg, rontott és bajjal küzdő ember fordult meg a szalonomban. Biztos, ami biztos, így hatékonyabb lett a harmatom."
Itt a jobboldali menüoszlopban közép-európai, elsősorban olasz, magyar és német eredetű boszorkányos eljárásokat, szertartásokat, érdekességeket találsz. A leírt rírusok többsége napjainkban is gyakorolt élő hagyomány. Tudd, hogy a boszorkányság is mesterség, azaz, a gyakorlat teszi a mestert.
SZERELMI JÖVENDÖLÉS * A videó elindítása után állítsd meg a pergő képsorokat, és máris olvashatod az üzenetedet. (jobb alsó sarokra kattintva nagy képernyőre vált a videó)