JÖVENDŐMONDÓ NÖVÉNYEK

Szerző és szerkesztő: Éva Ilona /Evvalena di Reirossi

Az idén úgy tűnik sok a depressziós problémával küszködő beteg, no meg a cukros és a túltáplált. Ehhez nincs szükség semmilyen statisztikára, egyszerűen csak körül kell nézni a természetben. Úgy tartja a népi orvoslás, ahol vagy, ahol élsz, ott van a számodra megfelelő gyógyír. Egy kert tulajdonosáról, egy tájegység lakóiról tökéletes információt kapunk az ott élő növényzet által. Ha valakinek a kertjében a menta szinte megállíthatatlanul terjed, akkor a tulajdonos valószínűleg emésztőszervi problémával küszködik. S ha a citromfű terjed? Akkor alhasi, kismedenceövi problémákkal kell szembenézni.

Néhány évvel korábban meghívtak egy természetgyógyász szabadidő központ alakuló közgyűlésére. Amikor megláttam a főszervező kertjében dúsan burjánzó betyárkórót, azonnal elment a kedvem attól, hogy a csapatnak a részese legyek. Persze a dologból nem is lett semmi, s néhány év múlva a szervező börtönbe került több százmilliós csalásért.

Nyolc évvel ezelőtt a parkunkban hihetetlen gyorsasággal elszaporodott a fehér fagyöngy. Kinek van szüksége fagyöngyre? A magas vérnyomásban szenvedőknek, az infarktus veszélyének kitett embereknek. Pont abban az évben regisztráltak a férjemnél egy munka alkalmassági vizsgálaton magas vérnyomást. Kardiológiára is beutalták. Akkor szedtem neki a fagyöngyből — bár nem volt egyszerű —, s mára szinte teljesen eltűntek a környékről. Már nincs szükség rá.

Van egy nagyon szép természetvédelmi terület nem messze a fővárostól. Az ottani védnökök igen komoly programokat valósítanak meg, ám a központjuk körül több hektárt beborít az ördögszekér. Milyen sötét energiák mozoghatnak ott? Nagyon szikár a terület. Szerintem maximálisan alkalmatlan a földi életre. Ha süt a  nap, szinte szénné ég minden, ha fúj a szél, tövestől fordulnak ki a növények,  ha beborul, még nyáron kabátot kell felvenni, s ha vihar van menekülni kell. Talán a szúrós ördögszekérrel védekezik a hegy, hogy ne menjen oda ember lakni? Vagy talán az egész természetvédelmi program mögött valami pokoli sötétség van? S mindezek mellett tavasszal angyalhajjal van tele az ottani rét. Micsoda végletek! Mint a helyi időjárás, az égető napot hirtelen, minden átmenet nélkül vihar váltja. Nagyon meleg, nagyon hideg… angyalhaj, ördögszekér, angyalhaj… Hoppá! Ez egy szakrális terület, ahová ember nem építkezhet. Imádkozhat, meditálhat, de ha hosszabb időt kíván itt eltölteni, akkor a guruló ördögszekerek szúrós raja veszi közre, s tüskéikkel képesek örök nyomot hagyni a betolakodón.

Más oldalról megközelítve, az ördögszekér gyökere kiváló vértisztító és vízhajtó. Ebből tudható, hogy a környékbeli embereknek alapos külső-belső tisztuláson kéne végigmenni, s erősíteniük kéne a veséjüket.

Amikor eldöntöttem én is ott fogok majd dolgozni a hegyen, éjszaka azt álmodtam, hogy megrepedt a hegy.  Azonnal visszamondtam a munkát. Az ott dolgozók, bár idegeneknek terveznek nagyon fennkölt, angyali programokat, nagyon nehezen engednek maguk közé új munkaerőt, új arcokat. Bizony, tüskés, szúrós természetük van.

A híres-nevezetes Boszorkány elixírhez csak és kizárólag Szent Iván hajnalán, pontban napfelkeltekor kell szedni a gyógynövényeket. A legfontosabb növény, mely elmaradhatatlan hozzávaló, az orbáncfű. Tavaly szinte rövid félóra alatt megszedtük a többi növényt, ám orbáncfüvet alig-alig leltünk. Egy bizonyos szempontból ez jó, mert nincs annyi depressziós, bánatbeteg[1] ember. Az idén viszont, nagyon sok orbáncfüvet találtunk mindenfelé, szerte az országban. Megugrott a depisek[2] száma. Nem valószínű, hogy tartós lesz a „depis hullám”, mert tavasszal minden rét „boldog sárga” volt a kikericsektől, a napvirágoktól[3]. Majd ősszel kiderül, hogy a kikericsek helyén kellő mennyiségű oroszlánfogat találunk-e. Ha sok lesz, akkor a depressziós hullám legyőzhető, s ha kevés, hát akkor szembe kell nézni a bajjal, és orbáncfűvel lehet majd gyógyítani.

S ez a sok parlagfű vajon mit mond? Mi is a latin neve? Ambrosia artemisifolia. Ambrosia, az istenek eledele. Jó néhány század eleji romantikus könyvben olvashatjuk, hogy „a szalont az ambrosia illata töltötte meg…”. Igen, akkor még „divat” volt a parlagfű, de nemcsak kellemes aromája miatt, hanem szívesen használták szeánszokon, spirituális összejöveteleken, szellemidézéseken. Az ürömfélék családjába tartozik, s azokról tudni kell, hogy segítik a révülést, az istenekkel való kapcsolattartást. Ám a ma embere nem tud az istenekkel kapcsolatot teremteni, és allergiás rohamot vált ki nála a kapcsolat eszköze, a parlagfű. Miért félünk újra felfedezni a láthatatlan világot? Miért félünk kapcsolatba kerülni az istenekkel? Minden növény nevében ott van, hogy mire való. Az Istenek eledele segíti a révülést, az imát és a meditációt. Ha teremteni akarunk, annak nem csak a képzelet a feltétele, hanem az átélés is, s ezt segíti az Ambrosia. Ám ez az isteni eledel, mára parlagon hever… nem kell senkinek sem, parlagfűvé vált.

A népi gyógyászatban a daganatos betegségeket kezelik vele, még pedig igen nagy eredménnyel, mert őssejt megújító hatása van. Ezt a szempontot vizsgálva azt kell, hogy mondjam, sajnos sok parlagfű terem kicsiny országunkban, mert úgy látszik sok embernek van rá szüksége.

A tölgyesek, bükkösök környékén élő emberek maradandó értékekre törekednek. Házukat, területüket, úgy vigyázzák, úgy gondozzák, hogy az utókor is élvezhesse. Igen könnyű párhuzamot vonni a székelység és a fenyőfájuk között. Szikárak, kemények, de ha közelítesz feléjük megszúrhatnak. Ad enni-inni — gondoljunk csak a mézgára, vagy a fenyőrügyre —, de nem biztos, hogy a közelében akar tudni bennünket.

Az ecetfa a múló pillanatokat jelzi. Néhány év, és már senki sem emlékszik rá. Kinő a gyárak udvarán a betonból, a kőből, nagyon igénytelen, nem szorul semmilyen gondoskodásra, törődésre. Honnan is jött? Kínából, vagy ötszáz éve. Nem kért enni-inni, csak csendesen meghúzódott a legridegebb közegben. Olyan helyet keresett magának, ahonnan bizonyosan nem fogják elzavarni, talán még örülnek is neki. Egyre vastagabb lett, egyre jobban megerősödött. Hiába vágták ki, újra és újra kihajtott. Nem igazán tudjuk mire jó, mik a gyógyhatásai. Fája csak gyújtós lehet, mert tűzifának is értéktelen… nem lehet belőle nagy dolgokat csinálni. Komposztnak viszont kiváló, mert igen gyorsan bomlik.

Korábban egy-egy akácosban mondjuk minden harmadik fa után jelent meg. Ám, mára több erdőben is átvette az uralmat.  Úgy tűnik a „sok lúd disznót győz” stratégiát alkalmazza. 

A növény megmutatja, hogy mi fog történni. Csak oda kell rá figyelni. Sok kínai érkezett, érkezik Európába. Csendesen, szerényen meghúzódnak. Mostoha életközeget választanak, olyat, ami a kutyának sem kellene. Látszólag nem törekednek babérokra, csak egyszerű piacozásra, mosodázásra, kifőzdézésre. Egyre többen és többen jönnek, s mind jobban kiszorítják az őslakókat. Európa nem tud velük mit kezdeni. Nem tudja mire való igazából. Nem tudja használni, nem tudja a saját hasznára fordítani, egyenlőre csak komposztálja. Nem akarom itt leírni, hogy trágyának tekinti, komposztálja, mert ez így nagyon durva. Kínai ember pontosan ugyanazt csinálja itt nálunk, mint az ecetfa, és mi mindkettőhöz ugyanúgy állunk.

Nem akarjuk tudomásul venni, hogy az ecetfa valójában bálványfa, ailanthus, magyarul menyország-fa, égig érő fa.  Bár rokona az ecetfának, de mégsem ugyanaz. Rajta keresztül képesek vagyunk kommunikálni az égiekkel. Egyszerű, akár megvetendő külső, magasztos tartalommal. A kínai ember is ilyen lenne? Mi pedig megvetjük és bio hulladéknak tekintjük. Valóban nem tudjuk használni. Az is elképzelhető, hogy nem nekünk, nem hozzánk érkezett, hanem területet hódít eredeti gazdáinak. Milyen politikai manipulációkra képesek a növények?! S mind ezek tetejébe magasztos, isteni neve helyett leecetfázzuk. Nem vagyunk hajlandóak tudomásul venni isteni mívoltját sem a bálványfának, sem a kínai embernek, akárcsak a parlagfűnek. „Vedd el az istenét, s elveszed az életét.” Lesavanyítjuk, majd gödörbe dobjuk mindkettőt. Hát, ez gyönyörű… Az ecetfa nem hosszú életű fa, mint ahogyan a nálunk élő kínai emberek sem. Habár… most jut eszembe, hogy néhány évvel ezelőtt az egyik fővárosi kínai negyedben körülbelül 50 páfrányfenyőt, azaz ginko bilobát ültettek, s mind egytől egyik megmaradt. A páfrányfenyő az örök élet záloga. Kínában a kétezer éves egyedei hatalmas hegyeket borítanak be, s nem ritka közöttük a négyezer éves példány sem. Jelenlegi tudásunk szerint a leghosszabb életű növény a Földünkön. Ősszel szedett leveléből készül az Örök Élet titkos elixírje, „amit elfogyasztasz, azzá válsz elv alapján”. Megpróbálom nem elképzelni magam négyezer évesen.

Növényeink, melyekre büszkék vagyunk, Amerikából jött a hódítok által. Paprika, paradicsom, kukorica, burgonya… Velük párhuzamosan jöttek az úgynevezett „agresszíven terjedő, behurcolt gyomnövények”, mint például a betyárkóró, az aranyvessző, a selyemkóró, a parlagfű, a gyalogakác. Ezek többsége kiváló gyógynövény. Az aranyvessző oldja a hurutot, a selyemkóró méze valódi különlegesség, igazi csemege. Minden, ami „számít” amerikai lenne, úgymint a farmer nadrág, a baseball sapka, a t-shirt, vagyis a póló, és a filmek éjjel nappal válogatás nélkül? Mi volt itt előbb a paprika vagy a farmer? Bizony a növény, aki előre jelezte a jövendőt, s van benne minden, jó is, rossz is.

Nézzünk egy átlagos kertet. Van benne fenyő, és van benne mediterrán leander. A két különbözőség szélsőséges időjárást fog eredményezni, amit már napjainkban is érzékelhetünk. Napközben kánikula van, éjjel pedig 12 fok. Mindezt színesíti a kína kontinentális részéről származó ecetfa. Szélsőséges kontinentális éghajlat lesz az elkövetkezendő néhány száz évben, s inkább száraz lesz, mint nedves. Ez utóbbiakat a kávé és a kakaó népszerűségéből szűröm le.

Talán a kávé, a tea és a kakaó követte el a legnagyobb hódítást. Lehet, hogy nem ültetjük őket, de mindennap fogyasztjuk. Paradicsomot, lehet, hogy nem eszem mindennap, se paprikát, de kávét vagy teát azt biztosan iszom. És a Coca Cola? A trópusokról származó kóladió és kokacserje időnkénti több napos, hetes esőzéssel, áradással színesíti a szélsőségesen száraz, meleg kontinentális éghajlatunkat. Most nem kívánom kifejteni, hogy a napjainkban kapható Coca Cola mennyi természetes anyagot tartalmaz.

Érdekes, hogy az északi növények és ételek nem lettek nálunk népszerűek. Görög gyros, olasz pizza, arab kávé, indiai tea, dél-amerikai chilis bab…, egy északi jut csak az eszembe, a finn vodka. Megvallom őszintén, ezeket az ételeket, italokat szívesebben fogyasztanám a saját hazájukban.

Ha hagyod, hogy az őshonos növényeidet idegen fajok kiszorítsák, egyszer csak azt veszed észre, hogy a háziállataid dél-amerikaik, vagy indiaik, s lányod-fiad már nem érti a beszéded. A természet felkínál ugyan lehetőségeket, de nem kötelező elfogadni, ám ez esetben időben kell cselekedni, nehogy késő legyen. Újra szeretnél magyar hont? Táplálkozz magyarul, kertészkedj magyarul! Tea helyett csipkebogyóital, rizs helyett tészta, heringfilé helyett ponty, pizza helyett lepény, citrom helyett szömörce, kávé helyett katáng…

*   *   *

BOSZORKÁNY VOLTAM VELENCÉBEN - A BOSZORKÁNY KÖNYV

SZERELEM * EROTIKA * BŰVÖLET

//boszorkanykonyv.gportal.hu

*   *   *