"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és...
"A csipkefüggöny mögé álltam és feltekintettem a Holdra. A sötétkék nyári égbolton teljes pompájában ragyogott, csillagok milliárdjával körülvéve. Tisztán láttam minden dombját, völgyét, vonulatát. Addig bámultam, amíg remegni nem kezdett, és füstként tekergőző sűrű ködpárát lehelt ki magából. A kövér Hold felszínén halovány rajz jelent meg. Lassan megmozdult, és egy újabb képnek adta át a helyét. Majd a fekete-fehér remegő festmények tucatjai addig váltották egymást, míg összefüggő jelenetté nem rendeződtek."
"Vörös gyertyákat gyújtottam, illatos rózsaolajjal kentem be a testemet, a gyümölcsös tálba egészséges piros almákat és szép sárga banánokat raktam... Azt hitte tréfálok, amikor közöltem vele, hogy a véremből, testemből készült bájitallal kínálom éppen."
"Érdekes volt az a bódulat, amikor a vérem egy része elhagyta a testemet. Több volt az álomba szenderedésnél, de mégsem értem el a halál állapotát. Már értem, miért vágyják sokan a halált. Nem biztos, hogy meghalni akarnak, csak szeretnének az összekötő úton lenni lét és nemlét között, egy boldog időtlenség kábulatában, ahol az istenekkel való összekapcsolódás érzetét kapják. Ez az érzés hasonlít az ájulás adta élményekhez, amikor nem vállalunk felelősséget az életünk felett, hanem átadjuk másnak az irányítást."
"Először kendőkkel próbáltuk felfogni a sok vért, ám mind hiába. Chiarát az oldalára fektettük a templom lépcsőjén, és csak néztük, hogyan folyatja vérét a terecske ódon kövezetére. Fekete és sűrű... "
"Éreztem, hogy elvetettem a sulykot. Láttam magamat kívülről, amint megszáll a gonoszság szelleme, és a szemem éppen olyan véresen izzott, mint a Telihold."
"A szoba közepén száz égő mécsesből kialakított tökéletes kör felett Agnese Cavagnis lebegett. Aranyló hajfonatai lassú..."
"...de ő majd imádkozni fog mindennap a lelki üdvösségemért a San Micheleben, nehogy pokolra kerüljek... Már gyűlöletet sem éreztem iránta, csak bosszantott a sok szerelmi varázslat, melyek gúzsba kötötték új kapcsolataimat, udvarlóimat. Ő kötött, én oldottam, ő megint kötött, én megint oldottam…"
"Földöntúli mámor kerített a hatalmába... Megszűnt a földi tér, az idő, és a bűvölet pillanatában egyszerre voltam a világon mindenhol. Bizonyosan ilyen lehet a halál is, boldogan belefolyni, beleveszni az ismeretlenbe..."
"Rájöttem, hogy ez az ember vágyja a bűvöletet, szeretne varázslatban lenni. Ez a férfi akarta, hogy elvarázsoljam, elbolondítsam, akarta az őrületet."
"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és..."
"Kívántam és akartam őt, bármi áron, holott tudtam, hogy átléptem a fekete mágia határát..."
"A kezdeti bátortalan érintéseit, viszonzott csókok és ölelések követték, a többi pedig már jött magától. Egyszerű és lényegre törő szerelmeskedésünk szenvedélye meg sem közelítette addigi élményeimet, ennek ellenére mindketten célhoz értünk."
* David Bowie szellemének az átkísérése és megidézése
DAVID BOWIE SZELLEMÉNEK AZ ÁTKÍSÉRÉSE ÉS MEGIDÉZÉSE
"Zsálya, zsálya barlang alja; Bába, bába hívó hangja; Megszólal a szél harangja; Csillag, csillag engedd arra; Zsálya, zsálya barlang alja; Bába, bába hívó hangja… — kántáltuk révülten a halál és az újjászületés dalát, miközben zsálya port szórtunk a tűzbe és levegőbe..."
A BLACKSTAR EGY KIVÁLÓ MÉDIUMITÁSSAL RENDELKEZŐ MŰVÉSZ ÜZENETE a hátrahagyott Értőknek a saját agóniájáról, haláltusájáról és a halál utáni köztes létben való megrekedésről, melyet előre kivetített illetve megérzett. Üzenet, melyben felkéri az Értőket és Érzőket, hogy segítség tovább másvilági útján.
* * *
2016. 01. 10.
Stella, mint megrögzött David Bowie rajongó elkezdte nekem mutogatni a laptopján a sztár legújabb klipjeit, melyek néhány napja jelentek meg, történetesen a művész 69. születésnapján, és már több milliós nézettséget értek el. Tulajdonképpen Stella ezért mutatta meg. Szerettem Bowie-t, de leragadtam a Dance in the street és a Tonight számainál. Talán 10-20 év is eltelt anélkül, hogy tudatosan látni akartam volna egy-egy újabb alkotását.
— Te, ez az ember haldoklik — szörnyülködtem a Blackstar klipjén. — Agonizál vagy súlyos beteg. Úristen, nagyon nagy a baj! — fakadtam ki, s hogy érzésemet megerősítsem, megnéztem a Lazarust is, mely által teljes bizonyosságot kaptam, hogy Bowie készül a halálra, s nem is akárhogyan, fájdalommal, betegséggel, félelemmel, kárhozatra készülve.
A Stars videója által teljesen egyértelművé vált, hogy nem tud mit kezdeni az öregséggel, s valljuk be, egy David Bowie-nak a vénülés nem való, egy David Bowie ne legyen hetvenéves. E klip záróakkordjában újjászületett női énjét mutatta meg, miközben a háttérben utolsó földi életének idős alakja jelenik meg.
Mint minden művész, s így Bowie is, médiumi képességekkel rendelkezett, akár tudatosan, akár tudattalanul. Egy magasabb szintű felsőbb vezetés hatására képes szebbet, különbet, nagyobbat alkotni átlag embertársainál. Lehet, hogy nem minden pillanata volt követendő példa, de ez itt most nem az ítélkezés helye. Tény és való, hogy érzékenyebb volt az egyszeri földi halandónál. Bowie képes volt előrevetíteni ez életen túl haladó akaratát: újra testet ölteni, ám női alakban.
Ki tudja, hogy miért töltöttük a délutánt Bowie videók nézegetésével. Talán „véletlen” volt. Fel is tettem a Facebook oldalamra a Blackstar klipjét azzal a megjegyzéssel, ha valaki egy szomorú vasárnap délutánra vágyik… Mindezek mellett arra gondoltam, hogy egy régebben megírt könyvem kiadására kell koncentrálnom, talán Bowie klipjének „véletlen” megnézése ezt az üzenetet hordozta. Az utóbbi időben pont azon gondolkoztam, hogy mielőtt újabb történeteim írásába fognék, talán le kéne porolnom egy régebbi kéziratomat, a „Necronomicon átkát”, és egy kicsit át kéne fésülni, majd elküldeném a nyomdába. Arra is gondoltam, hogy a korábbi vörös színű borítót feketére fogom változtatni, melyen hatásvadász motívumként lefelé fordított pentagramma vagy kereszt lehetne, mert a könyv fekete mágiáról szól. Akkor úgy ítéltem meg, hogy a „véletlenül” megnézett Blackstar videó éppen e gondolataimat támogatja.
Reggel írásban kaptam értesítést, hogy Bowie lelke elhagyta földi testét. Tudtam, hogy nem volt véletlen az előző délutáni videó nézegetés, igen komoly jelzése volt a tudattalanomnak. Vagy talán Bowie tudattalanjának? Pont akkor nézegettem a filmjeit, amikor a haláltusáját vívta, amikor agonizált. David Bowie meghalt a 2016-os esztendő első hónapjának 10. napján. 2016 egy kilences év, a halála napjának számmisztikai értelmezése 911, mely nem más, mint egy segélykiáltás, hiszen a 911 a segélyhívó száma, és az én telefonszámom utolsó három számjegye is 911. A hír 11-én ért el hozzám, így még egy egyes szám mutatkozott az időpontban. Minden okkultizmussal foglalkozó tudja, hogy akinek a halálának az időpontjában sok az egyes szám, főleg a végződéseknél, az szinte azonnal újjászületik. A 9-es szám, a véget, az elmúlást és a halált jelképezi, ám Bowie esetében minimum két darab egyes követi. Az 1-es szám a születésnek, a kezdetnek és az elindulásnak a jele. Ráadásul a dátumban fellelhető a mágikus nap jelölés, a 0110, vagyis az oda-vissza olvashatóság jelzi a varázslásra, mágikus eljárásokra való alkalmasságot. Az egyesek miatt konstruktív, gyarapító, építő jellegű varázslatról lehet szó, valami újnak a megalkotásáról. Tehát lehet gyásznap, ám az azonnal átfordul valami új dologba, talán egy új életbe. Akkor már tudtam, hogy lesz még dolgom Bowie-val, de napoltattam a dolgot, és szándékosan nem gondoltam rá, hiszen a halál bekövetkezte után 40 napig nem szabad a lelket megidézni, mert akkor itt „ragad”.
A „véletlenek” tovább folytatódtak. Február kilencedikére, húshagyó keddre csoportot vittem a velencei karnevál zárónapjára, egy régi rítus, a „9 templomjárás” zarándoklatára, melyen mindennemű gondtól, bajtól kívántak a résztvevők megszabadulni. Az indulás előtti napon valaki egy Louis Vuitton reklámfilmet küldött, melyben David Bowie volt a főszereplő és a jelenetek többsége a kedvenc velencei épületünkben, a Royal Palace-ban játszódott, természetesen karneváli hangulatban.
Valami különös oknál fogva korábban, január 6-án, a Royal Syibilla gyűlésen február 20-át jelöltük ki a következő találkozónk időpontjának, melyen majd szellemtanokat fogunk gyakorolni. 0220… szintén varázslásra alkalmas időpont két nappal a Telehold időszaka előtt. Ám, tudjuk, hogy a TeleHold energiája nemcsak egy bizonyos napon érvényesül, hanem előtte és utána három nappal is igen erőteljes. 0220… David Bowie halálát követő 41. nap. Az első nap, melyen megidézhető a szelleme.
Olyan sok előjelet kaptunk, hogy teljesen egyértelművé vált: a szellemidéző gyakorlat középpontjában David Bowie szelleme lesz. Ráadásul, mintegy „véletlenül” összeolvastam a Black Star album zeneszámainak a címét, s egy konkrét üzenetet, Bowie tudattalan üzenetét olvastam ki.
Blackstar – Fekete varázslatokat csináltam.
Tis a Pity She Was a Wore — Könnyűvérű nővel, sajnos kár volt…
Lazarus — Halálosan megbetegedtem, de talán majd feltámadok…
Sue - Or in a Season of Crime — Zsuzsanna (Sue) napja (február 19. - elhalálozást követő 40. nap) már alkalmas kriminális ügyem (szintén sue) rendezésére.
Girl Loves Me – Szeress leány!
Dollar Days — Dollár vagyis pénz napok jönnek…
I Can’t Give Everything Away — Mindent nem tudok megadni…
A teljes üzenet így hangzott:
— Fekete mágia rítust, a szexuál mágia rítusát csináltam egy nővel, de nem lett volna szabad, mert sajnos belebetegedtem. Halálosan megbetegedtem, s csak reménykedhetek a feltámadásban. A kárhozat útvesztőjébe kerültem. A halálomat követő negyvenedik napon foglalkozzatok velem, szeressetek lányok! Ha kell majd fizetek érte, bár tudom, hogy ez olyan kívánság, mely megfizethetetlen.
* * *
2016. 02. 20.
Kilencen gyűltünk össze, fehér gyertyákat gyújtottunk, s az elmélyülést az említett videoklipek nézegetésével kezdtük. Így kívántunk ráhangolódni Bowie-ra és szellemének a megidézésére. A filmek lejátszása után kört alkottunk, Mihály arkangyaltól védelmet kértünk munkánkhoz, majd elkezdtük hívni David Bowie szellemét:
— David Bowie szelleme jelenj meg! David Bowie szelleme jelenj meg! David Bowie szelleme jelenj meg! David Bowie szelleme jelenj meg!... Adj jelzést, adj fizikai jelzést, hogy itt vagy!...
Talán csak néhány perce kántáltunk, amikor megszólalt a bejárati csengő.
— Itt van, megérkezett! — suttogták izgatottan a sybillák, ám számomra túl egyszerűnek tűnt a jelzés és hitetlenként kiszaladtam megnézni, hogy ki csengetett. Senki nem volt az ajtóban, legalábbis földi ember nem.
— Úristen! Milyen szag van? Mintha valami rohadna! — méltatlankodott Dariussa jósnő.
— Én nem érzek semmit.
— Én sem.
— Jaj, már én is érzem, hozzám is elért a szag — fintorgott Estilla.
Végül az egész szalont orrfacsaró egészségtelen mocsárszag töltötte be, nehéz és sűrű lett a levegő, a testünket borzongás járta át. Nyomasztó energia vett körül bennünket.
— Úristen, szegény Bowie-nak a testénél van még a lelke, azért van ilyen mocsár szag. Na, meg azért, mert valóban nagy betegségben szenvedett — jegyeztem meg. — Ebből tudhatjuk, hogy nem teljesítették az utolsó kívánságát, hogy hamvasszák el. Vagy legalábbis részlegesen teljesítették, talán elraktak belőle egy-két ujjat későbbi feketepiaci értékesítésre. Mindenesetre jól itt ragadtál — intéztem immár Bowie-hoz a szavaimat. — Még csak nem is a köztes létben maradtál, hanem szinte a Földön… Örülünk, hogy itt vagy! Köszöntünk Téged a köreinkben!
A mocsárszag ekkor alább hagyott, szétoszlott. Estilla sybilla patetikus mozdulatokkal kiterítette a Szellem Tarot-t, s mi révült tekintettel néztük ténykedését, és Bowie gyertyájának nyughatatlan lángját. Láttam, hogy a sybillák fészkelődnek, nem érzik jól magukat. Talán még sem kéne megtartani ezt a szellemkonzultációt, futott át az agyamon.
— Látom, nem érzitek jól magatokat. Ő akart jönni, de nekünk nem kötelező őt fogadni. Visszautasíthatjuk a kérését.
— Már késő, már itt van — szakított félbe Dariussa. — Inkább kérdezzünk!
Mivel mindenki bólintott, így feltettem az első kérdést:
— Drága David, miért kerestél fel bennünket, mit szeretnél mondani?
— Megrekedtem. Szinte még a testben vagyok egy borzasztó állapotban. Képtelen vagyok elengedni a testet. Félek, hogy valami rossz dolog történhet velem, félek a kárhozattól, félek, hogy sohasem jutok vissza a Földre, pedig nagyon szeretnék visszajönni. Nem tudom, nem látom, mi következhet ezután. Azt hittem, ha már kívülről látom magam, akkor már jöhetek is vissza — válaszolta a lélek.
— Ahhoz, hogy vissza gyere, előbb be kell kerülnöd a körforgásba, vissza kell menned az Örök Nyár Birodalmába, hogy megújítsd a lelkedet. Ha már megjártad a Szivárvány útját, akkor tudsz csak visszaszületni egészséggel. Ha úgy lenne, ahogy elképzelted, az új test cipelné a mostani fájdalmaidat, és a csecsemő testben a mostani tudatod lenne. Értjük, hogy mit szeretnél. Egy elbocsájtó szertartást kérsz… felszabadító halotti rítust kérsz, haladni akarsz, mert egy helyben toporogsz.
— Telehold… Tízmilliószoros nap… — révült Estilla a Szellem Tarot-ba. — február másodikán kell a szert megtartani… 0222… Varázslatos nap lesz! Tűzszertartás lesz… A hír első hónap 11-én érkezett el hozzánk… 0111… 0222… ráduplázunk, megduplázzuk, rásegítünk, rád segítünk…
— Rendben, megcsinálunk, átviszünk a másik oldalra. — mondtam a szellemnek. — Tudod, hogy ingyen is megcsináljuk a rítust, de ha már előre fizetséget ígértél, mégis mennyit gondoltál?
— Jaj, talán nem kéne most szegényt ezzel traktálni! — vetette közbe Estilla.
— Miért ne? Egész életében hozzá volt szokva, hogyha akart valamit, azt kifizette, és hazavitte. Most mi hazavisszük Őt az új otthonába, és utána majd kifizet bennünket. Ő ajánlotta fel az üzletet. — válaszoltam mosolyogva, mert jól esett kufárkodni David szellemével. No, meg szerettem volna egy kicsit oldani a hangulatot, mert igencsak ijedtnek és boldogtalannak érzékeltem szegényt. Úgy gondoltam, hogy egy kis földi huzavonával kibillentem apatikus állapotából.
— Szóval, David, mennyit ajánlasz fel nekünk? Mennyit kérhetünk?
— Amennyit csak mersz… amennyire bírja a fantáziád, a fantáziátok.
— Rendben, már nyithatod az erszényt… Akkor megegyeztünk. Most abban segíts, hol legyen a rítus. Sybillák, Ti mit láttok?
— Boszorkány-hegy… Az a Kelen-hegy lesz! Itt volt régen minden évben a boszorkányok nagygyűlése. Jé, és ott pontosan olyan mogorva kopár sziklák vannak, mint a Blackstar videóban. Itt, velünk szemben a Gellért-hegyen, vagyis régi nevén, a Kelen-hegyen lesz a szertartás. De, mondd csak David, miért minket szólítottál meg? — kérdeztem a szellemtől.
— Család, földi család, azonos földi jegyek… Talán veletek lehet üzletet kötni. Mindig könnyebbnek tűntek a számomra a megfizethető dolgok, mint az érzelmi helyzetek… Többet nem tudok mondani.
— Hát persze, hogy nem, mert nem vagy eléggé szellem. Nincs még rálátásod a világunkra. Sybillák, mit érzékeltek?
— Család, család, azonos testi jegyek, azonos földi jegyek… világos haj, világos szem, világos bőr, mongolredős szem, nagy szemfogak… sokoldalúság, nagy dolgok megalkotása számtalan területen… azonos rezgés, szinkronicitás történt: akkor, amikor… egyszerre érzékelés egymás felé… talán eleve elrendelt volt… a tudatalatti összekapcsolódása.
— David, van még mondanivalód?
— Igen! Nagyon rosszul érzem magam, mint aki a kárhozat szélére került. Mindenféle idegen lények vannak körülöttem. Még tudom tartani magam, de ki tudja, meddig?!
Érdekesnek tűnt, hogy panaszkodásában nem volt siránkozás. Szinte szenvtelenül közölte a tényeket, ám félelme szenvtelensége ellenére tökéletesen érzékelhető volt. Félt a számára láthatatlan jövőtől, félt, hogy nem tudja mi vár rá? Félt, mégis keményen tartotta magát, pontosan úgy, mint életének utolsó szakaszában. Félt, mert azt hitte rossz ember volt, s most kárhozatra van ítélve. Félt, mert sírhelye körül megrekedt lények riogatták.
— Nyugi, nyugi! Ne félj, jó helyzetben vagy, nem lesz semmi bajod. Tudjuk, hogy nehéz, de kibírod. Csak két nap, nem több. Két nap, és TeleHold lesz. Nehogy most itt maradj nekünk két napig! Ígérem, megcsinálunk Téged. Hétfőn nagy utazásban lesz részed, együtt megyünk, tovább léptetünk egy új élet felé. Kísérünk és elindítunk… 911 halálozási időpontod szinte erőszakosan mutatja, hogy azonnal újjá akarsz születni. Kérdezem, hogy megtudjuk-e csinálni az újjászületésedet is?
— Torony, torony, torony…— súgták a lányok. — A Torony szerint a nemzés már elindult, képesek vagyunk az azonnali áttörésre.
— Értem, és köszönöm lányok! David, figyelj! Ahogyan átléptetünk az Örök Nyár Birodalmába, azonnali tisztulás után vissza fogsz születni. Sybillák, ismét benneteket kérdezlek, hová fog David leszületni?
— Torony, torony, torony… magas épületek… tűz, robbanás… nyugat…
— Amerikába fogsz születni David, mégpedig oda, ahol egy 9-es hónap 11-én tornyokat romboltak. 911… Manhattan. A halálod időpontja is ezt sugallta. Most csak megerősítünk ez akaratodban. Az új testednek a nemzése már megtörtént, s a lelked a megfelelő pillanatban megtisztulva elfoglalhatja majd. Csak két nap, és minden akaratod szerint lesz, ígérjük! Segítjük a boldogulásodat. Az elhalálozás megtörtént, de a megboldogulás nem. Ebben fogunk Téged segíteni. Nos, elfáradtunk David. Köszönjük, hogy megtiszteltél bennünket, köszönjük a jelenést! Most elbúcsúzunk, kérlek, most hagyj magunkra! Isten áldjon, drága!
Ahogy e szavakat kimondtam, abban a pillanatban megszólalt a telefonom, de nem a szokásos csengőhangot adta, hanem Handel Halleluja kórusát. A szellemek könnyebben mozgatják a láthatatlan elektromos, elektronikus erőket, mint a fizikai anyagokat. Bowie kapucsengetéssel jött, telefonhanggal ment… Megszűnt a jelenés, s már nem érzékeltük tovább David Bowie jelenlétét.
Később az utcán, a kora délutáni ebédszünet idejében, egy csempész Lui Vuitton sálat kínált eladásra. Megvettem. Még soha nem volt Vuitton darabom.
* * *
2016. 02. 22.
Már szürkület volt, amikor elindultunk felfelé a Gellért-hegy déli oldalán. A Szabadság szobor alatti első körteraszt érzékeltük a legmegfelelőbbnek az átvezető rítus elvégzésére. Felettünk az ég sötétlett, alattunk a Duna szalagja csillogott, s mögöttünk az olajágat tartó isteni alak adta a védelmet. Kötelekkel lezártuk a teraszt, hogy csak mi legyünk a varázskörben az istenekkel és Bowie-val.
Csendes imádkozás közben meggyújtottuk a mécseseket, közé helyeztük David Bowie fényképét. Amikor a terasz Duna felé néző oldalán berendeztük az alkalmi oltárt, a Nagy Víz és a Mennyek felé fordulva megszólítottuk az Égi kart, hogy támogassák munkánkat. Ahogy megéreztük az égiek jelenlétét, sirató asszonyok módjára kántálásba fogtunk.
— Zsálya, zsálya barlang alja; Bába, bába hívó hangja; Megszólal a szél harangja; Csillag, csillag engedd arra; Zsálya, zsálya barlang alja; Bába, bába hívó hangja… — kántáltuk révülten a halál és az újjászületés dalát, miközben zsálya port szórtunk a tűzbe és levegőbe. Egy idő után megpillantottuk David Bowie testét, amint fájdalomtól elgyötörve hanyatt fekszik egy sziklákkal övezett kietlen puszta mocsarában. Sírt és nyöszörgött, de nem tudott megmozdulni. Felette a magasban Fekete Nap körvonala sejlett.
— Zsálya, zsálya barlang alja… — énekeltük tovább, s egyszer csak egy fényes égi tünemény ereszkedett kísérőivel a haldokló fölé. Boldogasszony jelent meg arany fénysugárral körülvéve, és mindkét oldalán egy-egy szellemlény állt. — Zsálya, zsálya barlang alja… — kántáltuk rendületlenül, s a jelenés tovább folytatódott.
A két angyali alak megragadta a tehetetlen testet, hogy kiemelje a ragadós mocsárból, de mintha nem bírtak volna vele. A hóna alá nyúlva felfelé akarták húzni, ám a test annál jobban tapadt a sárhoz.
— Ne hagyjátok abba az éneklést — kiáltottam a sybilláknak, és egy újabb marék zsályaport adtam át a szélnek. — Zsálya, zsálya barlang alja; Bába, bába hívó hangja; Megszólal a szél harangja; Csillag, csillag engedd arra…
Ki tudja hányszor énekeltük el a régi dalt, mikorra végre sikerült a két segítő lénynek kiszednie Bowie testét a mocsárból. Karjánál fogva megragadták és lassan lebegve emelték feljebb, s mind feljebb, követve Boldogasszony aranyos jelenését. Ahogy a négy alak emelkedett úgy tisztult és fiatalodott David Bowie szellemteste. Eltűnt ruhájáról a sár, alakja kiegyenesedett, arca változása megállt negyven éves koránál, és a tekintetéből eltűnt a zavar és a félelem. E jelenettel párhuzamosan a magasban lévő Fekete Nap világosodni kezdett, egyre fényesebb lett, végül elkezdte ontani magából a csillogó sugarakat.
— Zsálya, zsálya barlang alja; Bába, bába hívó hangja; Megszólal a szél harangja; Csillag, csillag engedd arra… — énekeltük tovább egyfajta önkívületben.
Ekkor az aranyló napból kilövellő csillagok utat formáltak, mintegy jelezve, hogy Davidnek merre kell mennie. A két segítő szellemlény elengedte a karját, mire teste megbicsaklott, mintha össze akarna omolni, hogy visszazuhanjon a mocsárba.
— Zsálya, zsálya barlang alja; Bába, bába hívó hangja; Megszólal a szél harangja; Csillag, csillag engedd arra…
Végre erőt vett magán, kiegyenesedett, hátrahúzta a vállait, felszegte a fejét, belenézett a szemembe, mire én bátorítólag rámosolyogtam:
— Menjél David nyugodtan! Menjél, itt vagyunk veled, figyelünk Téged… Jó lesz minden, bízzál bennünk!
Nem válaszolt, csak lassan megfordult, s lebegve elindult felfelé a csillagösvényen. Eleinte kissé dülöngélt, majd mind határozottabb, délcegebb lett a tartása. Mire a fénylő napkorong elé ért, már nem tudtam kivenni a vonásait, csak az árnyalakját láttam. Láttam, hogy megtorpan.
— Lépj be David az Örök Nyár Birodalmába! Lépj be bátran! — kiáltottam felé a sybillák kántálása közben. — Minden úgy lesz, ahogy megbeszéltük.
Biztatásunkra belépett, s akkor azt hittük, hogy örökre eltűnt a szemünk elöl. Ám, néhány pillanat múlva újra láthatóvá vált. Visszalépett, visszajött, s felénk fordult. Egy előtte átsuhanó fénycsóva ismét láthatóvá tette vonásait. Kérdő, s egyben szomorú pillantással nézett rám.
— Menjél nyugodtan, jobb lesz, mint valaha! Ne félj! A kárhozat útvesztőjéből is kihoztunk, itt is átviszünk. Ne félj, menj bátran!
David lebegve megfordult, és lépett egy nagyot. Végérvényesen átlépett a fénykapun, s mi sem érzékeltük tovább a lényét. Legalábbis ez utóbbi élet nyomait viselő lényét.
Boldogasszony kísérőivel a két oldalán tovaszállt, s mi itt maradtunk tovább bámulva a fénylő napkorongot. Tüzes sárgás fénye fehérre olvadt, lassan imbolyogva megmozdult, majd forogni kezdett, és végeláthatatlan örvénnyé nyúlt.
A fényes örvény csak forgott, és forgott, szinte beleszédültünk. Már a szülőcsatornában voltunk, belülről láttuk a szülőcsatornát. Ezt érzékeli a gyermek, amikor új létre születik. Láttuk David Bowie halála utáni megváltó égi útját, és most megláthattuk az új testet öltésének megelőző pillanatait.
— Gyerünk David, mindjárt itt leszel! Hajrá David, itt is veled vagyunk! Bába, bába hívó hangja; Bába, bába hívó hangja; Bába, bába hívó hangja…
A révült állapotban tudatunk megoszlott a láthatatlan és a jelenlévő világ között. Részben itt voltunk, részben ott voltunk.
Ekkor egyszerre, szinte varázsütésre kibukkant a felhők mögül valóságos világunk telt arcú Holdja, az Esthajnal csillag felragyogtatta varázslatos fényét, és a lábunk alatt heverő város magára öltötte éjszakai tündöklését. A valóságos ragyogás eloszlatta a fénylő örvény látomását, s tudatta velünk, hogy David Bowie újra testet öltött manhattani idő szerint 11 óra 33 perckor egy barna hajú kisleány alakjában. Az édesanyát is láttuk egy pillanat töredékéig. Harminc év körüli lehetett, barna egyenes szálú haja a válláig ért, s jómódú konzervatív polgári család tagja volt.
Csak álltunk némán, és csodálkozva szemléltük az elénk terülő fényességeket. Jó időbe telt, mire teljesen magunkhoz tértünk. Rítusunk mécseseit sziklaodúba rejtettük, majd elindultunk megszokott földi életünk felé.
A hegy aljára érve visszanéztem szertartásunk színhelyére, és megpillantottam David Bowie gyertyájának csillogó ragyogását. Egy igazi csillag a halála után sem veszíti el fényességét, bármilyen messze is van.
* * *
Meg kell, hogy mondjam, még mindig nem teljesen értem, hogyan tudott David Bowie ilyen tökéletesen megidézni bennünket? Hogyan tudott bennünket olyan élesen meglátni halála előtt? Mert hát a Blackstar videóklipje valahol rólunk is szólt. Bár hivatásosan mi gyakoroljuk a mágikus rítusokat, de ő előrelátásával mintha túlszárnyalt volna bennünket. Pontosan az történt vele és velünk, amit ebben a művében megalkotott. Mondjuk az esemény végét, saját lelkének a felszabadulását már nem látta, csak a szertartásig jutott el…
Miről is szólt pontosan az a videó klip, mi is az értelmezése?
Az alkotás két szálon fut. Az egyik szál a saját fekete mágiával kapcsolatos életét, bűnbánatát mutatja, a másik szál pedig a halála utáni külső segítséget, egy feloldozást pogány rítus és asszonyok által.
Egy kietlen vidéken, lét és nemlét határán egy halott űrhajós fekszik, aki nem más, mint önmaga. Az űrhajós ruha utalás Tom Majorra és Ziggy Stardustra, aki korábbi énjét jelzi, és az űrhajósok utaznak fizikailag a különböző létformák között. A tapasszal körbe vont tornacipő fiatalkori (fiatalok öltözetéhez tartozik a tornacipő) sérüléseket jelez, valamint az előrehaladás nehézkességét, a továbblépés gátját, a megrekedést. A Nap, a fény nem látszik, mert egy sötét korong takarja el, pedig a halálba készülők lelke a fehér fény felé halad. Nincs fehér fény, nincs tovább lépés. Nem a köztes létben ragadt halott lelke, hanem szinte a Földön (földi sziklás, köves környezet), a testnél.
Bowie remegő-reszkető mozdulata a félelmét jelképezi. Zavarta és félelemmel töltötte el, hogy nem volt betekintése, rálátása (bekötött szem) a létezésbe, honnan jövünk születés előtt, hová megyünk a halál után. Amit ez ügyben esetleg vallott, az másnak a hibás látás módja volt (bekötött szemen gombok – nem való látásra), egy saját maga által el nem fogadott nézetet követett. Félelemből fakadóan áldozatot mutatott be a fekete mágia oltárán, szexrítuson is részt vett. Egyik, talán az első ilyen élményét az Absolute Beginers-ben örökítette meg, melynek a folytatása Next Day volt.
Bemutatja, hogy fekete mágiával szerezte, híveit, rajongóit, akiket itt egy néger és fehér férfi, valamint egy fehér nő jelképez. A három ijedt alak mindenhová követi a nagy mágust. Példaképüket nemcsak mindenhová, hanem mindenben követik, félelemben, remegésben, halálban, s még utána is… Követői megfeszített latrokként osztoznak fájdalmában, kétségbeesésében, bűnében.
Miért hitte azt, hogy annyira rossz volt, amit csinált? Miért gondolta, hogy munkássága miatt megfeszítettség lesz a jutalma? Ezek a képsorok nem Krisztus gyalázásáról szólnak, bár a fanatikusok majd így fogják megítélni, hanem saját életéről, a szexualitásáról (megfeszített ember csípőmozgása), melyért valószínűleg bűnhődni fog (keresztre feszítés), és ebben osztozni fognak követői. Miért hitte rossznak szex rítusait, hírnévért gyújtott gyertyáit? Hiszen sok klasszikus kultúrában a szexrítus hozzá tartozott az elfogadott hitvilághoz, mint például egyiptomban, ahol a papnők hivatalból adományért háltak a felkérővel. Ez volt a dolguk. Miért hitte azt, hogy csak akkor lehet sztár, ha mágikus rítusokat tart? Azért, mert nem hitte el saját tehetségét, saját különleges egyéniségét. Egész életében és halálában ráduplázott… 11… 22… 33… Úgy távozott a földi életből, hogy bűnösnek hitte magát, s úgy gondolta, hogy nem érdemli meg a boldogulást, nem juthat tovább a Fény Birodalmába, megreked a kárhozatban, a köztes létben, ahol örök félelem az osztályrésze, mind neki, mind a követőinek. Nagyon különleges és érdekes asszociáció sötét padlással jelezni a köztes létet. A lélek elindul felfelé, de alighogy elindul, mindjárt meg is reked (a padláson). Sötétség van, de a cserepek repedéseiből beszüremlik a fény, valahol világosság van, de ők itt a piszkos padláson rongyos ruhákban remegnek, rettegnek. Valami reménysugár azért csak megjelenik. A kör alakú tetőablakon át pontosan mögé vetül a fény, a kör alakú fénysugár, igaz, még a rácsozat árnyéka akadályokat jelöl. Még rabság és bűnhődés az osztályrész. Itt megjelenik a felelősség tudat is, hiszen ő tehet arról, hogy követői pontosan ugyanoda kerültek, ahova ő. A reménysugár gyakorlatilag a cselekmény másik szála. A halott űrhajósnál megjelenik egy nő macska farokkal vagyis egy macskanő. A macska a jó megérzéseivel és a kilenc életével a pogány spirituális világot jelképezi. A macskanő ösztöneit követve rálel a halottra. A sisak alatt ékkövekkel díszített koponya jelzi a halott ember jelentőségét, ékes mívoltját. Az ékszerek jelzik a segélykiáltást, hogy rá figyelni kell, vele törődni kell. A macskanő fogadja az üzenetet, kiemeli a koponyát és elviszi társnőihez, hogy egy pogány rítus keretében felemeljék a halott lelkét, imát mondjanak érte, s tovább vigyék túlvilági útján.
A szertartást egy színes bőrű nő vezeti, aki nagyon emlékeztet bennünket Bowie feleségére, pontosabban feleségeire. El kell fogadnunk, hogy számára ilyen volt az istennői kép, noha a munka többi részét fehér nők végezték el. Mindezek mellett e képekben szólítja fel a feleségét, hogy halála után vegye fel a szellemével a kapcsolatot, akár okkultizmussal foglalkozó csoport, lehetőleg fehér bőrű női csoport segítségével. Semmi különleges nincs a megjelenített pogány rituáléban, mert kis hazánkban is, a mai napig hivatásos siratóasszonyok búcsúztatják és segítik túlvilági útját az eltávozott lelkeknek. S hogy mi a rítus vége, legalábbis a klipben, azt már David Bowie nem látta, csak reménykedett a felemelkedésben.
És ott van még a gyertya. Valaki vagy valakik csak gyújtanak egy gyertyát a lelki üdvösségéért! A gyertyának hatalmas talapzata van, mely erős földi ragaszkodást és hátrahagyott nagy földi értéket jelöl. Gyertyafolyás, csordogálás, sírás az elfolyt életért… hát, nem éppen szép gyertya, de még ég a láng… A láng a lelket mutatja. Bowie így ábrázolta földi pályafutását. Másképpen értelmezve ezt a gyertyát vajon ki gyújtja majd érte? Talán Suze Ormant szólítja fel, a híres pénzügyi tanácsadót, akinek az a jelmondata, hogy előbb az emberek, s csak utána jöhet a pénz? Hát, igen, talán őt kéri fel, talán Suze Orman tanácsait is alkalmazta pénzügyi életében… s végül már nem számított a pénzügyi siker. Talán Suze Orman is láthatatlan energiákat alkalmaz a munkája sikeréért?
Vagy talán a macskanő gyújtotta? S a gyertyalángban megpillantotta Bowie tévelygő lelkét, majd elindult felkutatni…
Érdekes a macskanő megjelenése… a macska jegyében születtem, és oroszlán a formát jelölő aszcendensem… sybillákkal, tündérekkel, tündérboszorkányokkal dolgozom… A kietlen táj sziklái olyanok, mint a Gellért-hegy déli oldalán lévők. Valamikor itt gyülekeztek május elsején a pogányok és a boszorkányok… A Gellért-hegy belsejében lévő cseppkövek színben és formában kísértetiesen hasonlítanak a klipben lévő gyertyára… a cseppkövek felett tartottuk a rítust. Szabadság szobor itt, Szabadság szobor Manhattan-ben… Talán mindez csak a „véletlenek” sorozata volt?
* * *
Jegyezte:
Éva Ilona / Evva Lena di Reirossi
és a Royal Sybillák
Budapest, 2016. 02. 22.
* * *
Utóirat
A fenti írást közzétettem az oldalamon, és kikapcsoltam a számítógépemet. Soha többé nem tudtam bekapcsolni. Ezoterikus szlenggel élve, "nagy erőket mozgathattunk". Meghalt a gépem, de csak a teste, mert a szellemisége, a benne lévő gondolatok új testbe költöztek, egy új számítógép merevlemezére. Ugyanaz történt a gépemmel, mint David Bowie-val, újjászületett egy újabb formában.
Azon az éjjelen Bowie-val álmodtam. Egy sötét, ám kellemes hangulatú ligetben sétálgattunk. Jó ismerősök módjára társalogtunk, miközben a kezéből magokat szórt a földre. Valahol zene szólt, a Starman című dal.Tisztes távolból egy idősebb hölgy követett bennünket. Az édesanyja volt. Reggel megnéztem az interneten, hátha találok Bowie édesanyjáról képeket. Találtam. Azonnal felismertem benne az álmomban szereplő hölgyet. Ráadásul Bowie mama fiatal korában pontosan úgy nézett ki, mint a látomásban lévő manhattani anyuka, akihez most leszületett. Úgy tűnik, van még dolguk, van még karmájuk egymással...
Itt a jobboldali menüoszlopban közép-európai, elsősorban olasz, magyar és német eredetű boszorkányos eljárásokat, szertartásokat, érdekességeket találsz. A leírt rírusok többsége napjainkban is gyakorolt élő hagyomány. Tudd, hogy a boszorkányság is mesterség, azaz, a gyakorlat teszi a mestert.
SZERELMI JÖVENDÖLÉS * A videó elindítása után állítsd meg a pergő képsorokat, és máris olvashatod az üzenetedet. (jobb alsó sarokra kattintva nagy képernyőre vált a videó)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Reggel írásban kaptam értesítést, hogy Bowie lelke elhagyta földi testét. Tudtam, hogy nem volt véletlen az előző délutáni videó nézegetés, igen komoly jelzése volt a tudattalanomnak. Vagy talán Bowie tudattalanjának? Pont akkor nézegettem a filmjeit, amikor a haláltusáját vívta, amikor agonizált. David Bowie meghalt a 2016-os esztendő első hónapjának 10. napján. 2016 egy kilences év, a halála napjának számmisztikai értelmezése 911, mely nem más, mint egy segélykiáltás, hiszen a 911 a segélyhívó száma, és az én telefonszámom utolsó három számjegye is 911. A hír 11-én ért el hozzám, így még egy egyes szám mutatkozott az időpontban. Minden okkultizmussal foglalkozó tudja, hogy akinek a halálának az időpontjában sok az egyes szám, főleg a végződéseknél, az szinte azonnal újjászületik. A 9-es szám, a véget, az elmúlást és a halált jelképezi, ám Bowie esetében minimum két darab egyes követi. Az 1-es szám a születésnek, a kezdetnek és az elindulásnak a jele. Ráadásul a dátumban fellelhető a mágikus nap jelölés, a 0110, vagyis az oda-vissza olvashatóság jelzi a varázslásra, mágikus eljárásokra való alkalmasságot. Az egyesek miatt konstruktív, gyarapító, építő jellegű varázslatról lehet szó, valami újnak a megalkotásáról. Tehát lehet gyásznap, ám az azonnal átfordul valami új dologba, talán egy új életbe. Akkor már tudtam, hogy lesz még dolgom Bowie-val, de napoltattam a dolgot, és szándékosan nem gondoltam rá, hiszen a halál bekövetkezte után 40 napig nem szabad a lelket megidézni, mert akkor itt „ragad”.
Talán csak néhány perce kántáltunk, amikor megszólalt a bejárati csengő.
— Hegy… szikla… csúcs… boszorkány, Boszorkány-hegy… — suttogták révülten a lányok.
— Torony, torony, torony…— súgták a lányok. — A Torony szerint a nemzés már elindult, képesek vagyunk az azonnali áttörésre.
— Zsálya, zsálya barlang alja; Bába, bába hívó hangja; Megszólal a szél harangja; Csillag, csillag engedd arra; Zsálya, zsálya barlang alja; Bába, bába hívó hangja… — kántáltuk révülten a halál és az újjászületés dalát, miközben zsálya port szórtunk a tűzbe és levegőbe. Egy idő után megpillantottuk David Bowie testét, amint fájdalomtól elgyötörve hanyatt fekszik egy sziklákkal övezett kietlen puszta mocsarában. Sírt és nyöszörgött, de nem tudott megmozdulni. Felette a magasban Fekete Nap körvonala sejlett.
Ekkor az aranyló napból kilövellő csillagok utat formáltak, mintegy jelezve, hogy Davidnek merre kell mennie. A két segítő szellemlény elengedte a karját, mire teste megbicsaklott, mintha össze akarna omolni, hogy visszazuhanjon a mocsárba.
A fényes örvény csak forgott, és forgott, szinte beleszédültünk. Már a szülőcsatornában voltunk, belülről láttuk a szülőcsatornát. Ezt érzékeli a gyermek, amikor új létre születik. Láttuk David Bowie halála utáni megváltó égi útját, és most megláthattuk az új testet öltésének megelőző pillanatait.
Ekkor egyszerre, szinte varázsütésre kibukkant a felhők mögül valóságos világunk telt arcú Holdja, az Esthajnal csillag felragyogtatta varázslatos fényét, és a lábunk alatt heverő város magára öltötte éjszakai tündöklését. A valóságos ragyogás eloszlatta a fénylő örvény látomását, s tudatta velünk, hogy David Bowie újra testet öltött manhattani idő szerint 11 óra 33 perckor egy barna hajú kisleány alakjában. Az édesanyát is láttuk egy pillanat töredékéig. Harminc év körüli lehetett, barna egyenes szálú haja a válláig ért, s jómódú konzervatív polgári család tagja volt.
Miért hitte azt, hogy annyira rossz volt, amit csinált? Miért gondolta, hogy munkássága miatt megfeszítettség lesz a jutalma? Ezek a képsorok nem Krisztus gyalázásáról szólnak, bár a fanatikusok majd így fogják megítélni, hanem saját életéről, a szexualitásáról (megfeszített ember csípőmozgása), melyért valószínűleg bűnhődni fog (keresztre feszítés), és ebben osztozni fognak követői. Miért hitte rossznak szex rítusait, hírnévért gyújtott gyertyáit? Hiszen sok klasszikus kultúrában a szexrítus hozzá tartozott az elfogadott hitvilághoz, mint például egyiptomban, ahol a papnők hivatalból adományért háltak a felkérővel. Ez volt a dolguk. Miért hitte azt, hogy csak akkor lehet sztár, ha mágikus rítusokat tart? Azért, mert nem hitte el saját tehetségét, saját különleges egyéniségét. Egész életében és halálában ráduplázott… 11… 22… 33… Úgy távozott a földi életből, hogy bűnösnek hitte magát, s úgy gondolta, hogy nem érdemli meg a boldogulást, nem juthat tovább a Fény Birodalmába, megreked a kárhozatban, a köztes létben, ahol örök félelem az osztályrésze, mind neki, mind a követőinek. Nagyon különleges és érdekes asszociáció sötét padlással jelezni a köztes létet. A lélek elindul felfelé, de alighogy elindul, mindjárt meg is reked (a padláson). Sötétség van, de a cserepek repedéseiből beszüremlik a fény, valahol világosság van, de ők itt a piszkos padláson rongyos ruhákban remegnek, rettegnek. Valami reménysugár azért csak megjelenik. A kör alakú tetőablakon át pontosan mögé vetül a fény, a kör alakú fénysugár, igaz, még a rácsozat árnyéka akadályokat jelöl. Még rabság és bűnhődés az osztályrész. Itt megjelenik a felelősség tudat is, hiszen ő tehet arról, hogy követői pontosan ugyanoda kerültek, ahova ő. A reménysugár gyakorlatilag a cselekmény másik szála. A halott űrhajósnál megjelenik egy nő macska farokkal vagyis egy macskanő. A macska a jó megérzéseivel és a kilenc életével a pogány spirituális világot jelképezi. A macskanő ösztöneit követve rálel a halottra. A sisak alatt ékkövekkel díszített koponya jelzi a halott ember jelentőségét, ékes mívoltját. Az ékszerek jelzik a segélykiáltást, hogy rá figyelni kell, vele törődni kell. A macskanő fogadja az üzenetet, kiemeli a koponyát és elviszi társnőihez, hogy egy pogány rítus keretében felemeljék a halott lelkét, imát mondjanak érte, s tovább vigyék túlvilági útján.
A szertartást egy színes bőrű nő vezeti, aki nagyon emlékeztet bennünket Bowie feleségére, pontosabban feleségeire. El kell fogadnunk, hogy számára ilyen volt az istennői kép, noha a munka többi részét fehér nők végezték el. Mindezek mellett e képekben szólítja fel a feleségét, hogy halála után vegye fel a szellemével a kapcsolatot, akár okkultizmussal foglalkozó csoport, lehetőleg fehér bőrű női csoport segítségével. Semmi különleges nincs a megjelenített pogány rituáléban, mert kis hazánkban is, a mai napig hivatásos siratóasszonyok búcsúztatják és segítik túlvilági útját az eltávozott lelkeknek. S hogy mi a rítus vége, legalábbis a klipben, azt már David Bowie nem látta, csak reménykedett a felemelkedésben.
