"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és...
"A csipkefüggöny mögé álltam és feltekintettem a Holdra. A sötétkék nyári égbolton teljes pompájában ragyogott, csillagok milliárdjával körülvéve. Tisztán láttam minden dombját, völgyét, vonulatát. Addig bámultam, amíg remegni nem kezdett, és füstként tekergőző sűrű ködpárát lehelt ki magából. A kövér Hold felszínén halovány rajz jelent meg. Lassan megmozdult, és egy újabb képnek adta át a helyét. Majd a fekete-fehér remegő festmények tucatjai addig váltották egymást, míg összefüggő jelenetté nem rendeződtek."
"Vörös gyertyákat gyújtottam, illatos rózsaolajjal kentem be a testemet, a gyümölcsös tálba egészséges piros almákat és szép sárga banánokat raktam... Azt hitte tréfálok, amikor közöltem vele, hogy a véremből, testemből készült bájitallal kínálom éppen."
"Érdekes volt az a bódulat, amikor a vérem egy része elhagyta a testemet. Több volt az álomba szenderedésnél, de mégsem értem el a halál állapotát. Már értem, miért vágyják sokan a halált. Nem biztos, hogy meghalni akarnak, csak szeretnének az összekötő úton lenni lét és nemlét között, egy boldog időtlenség kábulatában, ahol az istenekkel való összekapcsolódás érzetét kapják. Ez az érzés hasonlít az ájulás adta élményekhez, amikor nem vállalunk felelősséget az életünk felett, hanem átadjuk másnak az irányítást."
"Először kendőkkel próbáltuk felfogni a sok vért, ám mind hiába. Chiarát az oldalára fektettük a templom lépcsőjén, és csak néztük, hogyan folyatja vérét a terecske ódon kövezetére. Fekete és sűrű... "
"Éreztem, hogy elvetettem a sulykot. Láttam magamat kívülről, amint megszáll a gonoszság szelleme, és a szemem éppen olyan véresen izzott, mint a Telihold."
"A szoba közepén száz égő mécsesből kialakított tökéletes kör felett Agnese Cavagnis lebegett. Aranyló hajfonatai lassú..."
"...de ő majd imádkozni fog mindennap a lelki üdvösségemért a San Micheleben, nehogy pokolra kerüljek... Már gyűlöletet sem éreztem iránta, csak bosszantott a sok szerelmi varázslat, melyek gúzsba kötötték új kapcsolataimat, udvarlóimat. Ő kötött, én oldottam, ő megint kötött, én megint oldottam…"
"Földöntúli mámor kerített a hatalmába... Megszűnt a földi tér, az idő, és a bűvölet pillanatában egyszerre voltam a világon mindenhol. Bizonyosan ilyen lehet a halál is, boldogan belefolyni, beleveszni az ismeretlenbe..."
"Rájöttem, hogy ez az ember vágyja a bűvöletet, szeretne varázslatban lenni. Ez a férfi akarta, hogy elvarázsoljam, elbolondítsam, akarta az őrületet."
"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és..."
"Kívántam és akartam őt, bármi áron, holott tudtam, hogy átléptem a fekete mágia határát..."
"A kezdeti bátortalan érintéseit, viszonzott csókok és ölelések követték, a többi pedig már jött magától. Egyszerű és lényegre törő szerelmeskedésünk szenvedélye meg sem közelítette addigi élményeimet, ennek ellenére mindketten célhoz értünk."
"Segítségével a kis Lodovicot olyan könnyen hoztam a világra, mintha legalább a tizedik gyermeket szültem volna. Amíg a keresztséget nem kapta meg, éjszakánként fehér szentelt gyertyát égettem a feje felett, nehogy ármánykodás áldozata legyen, vagy elrabolják a lelkét.[1] A vörös Reirossi olvasót pedig, védelmező szentségként éjszakánként mellé tettem.
Bár sajgott a szívem a jövendő elválás miatt, mindig gondosan ügyeltem arra, hogyha szoptatom a csöppséget, csak szép gondolatok legyenek a fejemben. Ha időnként mégis elkapott a keserűség, egymásután mondtam az Üdvözlégyeket, hogy a tejemből csak a jó erők menjenek át a kicsibe..."
"Frederic iránt már nem is akartam érzelmeket táplálni, munkaként kezeltem rövid kapcsolatunkat, mert addigra már más szemmel néztem az embereket, a párválasztást és az élet továbbörökítését. Számomra az a férfi vált izgalmassá, aki képes volt szép, egészséges gyermekeket nemzeni, és az, akinek a felmenői és testvérei a tisztaságot[1] képviselték. Ez a tisztaság ronthatatlanná tette őket, nem foghatott rajtuk semmilyen átok. Megértettem a kiválasztás lényegét. Minél tisztább valaki, annál nagyobb erőket képes mozgatni. A sötét erők is képesek hatalomra törni, de uralmuk kétes, és nem állandó."
[1] Okkultista értelmezés, nem fogantak átokban, igézetben.
* * *
"A két boldogasszony napja[1] között érkezett az új alkalmi férjem, tudván, hogy a nő ez idő tájt hajtja legkönnyebben szárba a magot. A nyár, a sok napsütés, a tenger, a finom gyümölcsök, a pihenés, még a terméketlen nőt is képesek áldott állapotba segíteni.[2] A látogatás előtt hét nappal egy kosár almát[3] hozott egy piaci szállító. Ez volt a jel, hogy készüljek."
[1] Augusztus 15. és szeptember 8. Mária napok, Boldogasszony napok.
[2] A régi világban a menyegzőket őszre időzítették, hogy már a nászéjszakán, vagy az azt követő hetekben megfoganjon az utód.
"A negyedik gyermeket már én akartam, csak magamnak, úgy, hogy ne tudjon róla senki, és ne vehesse el senki. Jó tanítványa voltam a korábban felettem lévő uralomnak, s hogy méltó utóddal áldjanak meg az égiek, egy napon három kiválasztott férfiúval háltam, Velence három legszebbjével, legjobbjával és legerősebbikével. Szándékosan nem kerestem a varázslóvért, pont elégnek tartottam az általam átadott örökséget. Átlag halandónak szántam gyermekemet, hogy ne kelljen a nyomdokaimban járnia.
Kilenc hónap múlva egy gyönyörű, rózsás bőrű, vörös hajú kisleánynak adtam életet."
/részletek, Evva Lena di Reirossi: Boszorkány Voltam Velencében
* * *
Születésnapi köszöntő
Sok születésnapokat vígan megélhess,
Napjaidat számlálni ne légyen terhes,
Az ég harmatja szívedet újítsa,
Áldások árja házad elborítsa.
Te néked minden öröm holtig adassék,
S amellett semmi bánat ne barátkozzék,
Légyen éltednek virága mind kinyílt,
Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt.
Végleg az egek várát nyilván szemlélhesd!
Ott aztán az életed jobbra cserélhesd!
Az úr a boldog életből részt adjon!
A szentek serge közébe fogadjon!
Itt a jobboldali menüoszlopban közép-európai, elsősorban olasz, magyar és német eredetű boszorkányos eljárásokat, szertartásokat, érdekességeket találsz. A leírt rírusok többsége napjainkban is gyakorolt élő hagyomány. Tudd, hogy a boszorkányság is mesterség, azaz, a gyakorlat teszi a mestert.
SZERELMI JÖVENDÖLÉS * A videó elindítása után állítsd meg a pergő képsorokat, és máris olvashatod az üzenetedet. (jobb alsó sarokra kattintva nagy képernyőre vált a videó)