"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és...
"A csipkefüggöny mögé álltam és feltekintettem a Holdra. A sötétkék nyári égbolton teljes pompájában ragyogott, csillagok milliárdjával körülvéve. Tisztán láttam minden dombját, völgyét, vonulatát. Addig bámultam, amíg remegni nem kezdett, és füstként tekergőző sűrű ködpárát lehelt ki magából. A kövér Hold felszínén halovány rajz jelent meg. Lassan megmozdult, és egy újabb képnek adta át a helyét. Majd a fekete-fehér remegő festmények tucatjai addig váltották egymást, míg összefüggő jelenetté nem rendeződtek."
"Vörös gyertyákat gyújtottam, illatos rózsaolajjal kentem be a testemet, a gyümölcsös tálba egészséges piros almákat és szép sárga banánokat raktam... Azt hitte tréfálok, amikor közöltem vele, hogy a véremből, testemből készült bájitallal kínálom éppen."
"Érdekes volt az a bódulat, amikor a vérem egy része elhagyta a testemet. Több volt az álomba szenderedésnél, de mégsem értem el a halál állapotát. Már értem, miért vágyják sokan a halált. Nem biztos, hogy meghalni akarnak, csak szeretnének az összekötő úton lenni lét és nemlét között, egy boldog időtlenség kábulatában, ahol az istenekkel való összekapcsolódás érzetét kapják. Ez az érzés hasonlít az ájulás adta élményekhez, amikor nem vállalunk felelősséget az életünk felett, hanem átadjuk másnak az irányítást."
"Először kendőkkel próbáltuk felfogni a sok vért, ám mind hiába. Chiarát az oldalára fektettük a templom lépcsőjén, és csak néztük, hogyan folyatja vérét a terecske ódon kövezetére. Fekete és sűrű... "
"Éreztem, hogy elvetettem a sulykot. Láttam magamat kívülről, amint megszáll a gonoszság szelleme, és a szemem éppen olyan véresen izzott, mint a Telihold."
"A szoba közepén száz égő mécsesből kialakított tökéletes kör felett Agnese Cavagnis lebegett. Aranyló hajfonatai lassú..."
"...de ő majd imádkozni fog mindennap a lelki üdvösségemért a San Micheleben, nehogy pokolra kerüljek... Már gyűlöletet sem éreztem iránta, csak bosszantott a sok szerelmi varázslat, melyek gúzsba kötötték új kapcsolataimat, udvarlóimat. Ő kötött, én oldottam, ő megint kötött, én megint oldottam…"
"Földöntúli mámor kerített a hatalmába... Megszűnt a földi tér, az idő, és a bűvölet pillanatában egyszerre voltam a világon mindenhol. Bizonyosan ilyen lehet a halál is, boldogan belefolyni, beleveszni az ismeretlenbe..."
"Rájöttem, hogy ez az ember vágyja a bűvöletet, szeretne varázslatban lenni. Ez a férfi akarta, hogy elvarázsoljam, elbolondítsam, akarta az őrületet."
"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és..."
"Kívántam és akartam őt, bármi áron, holott tudtam, hogy átléptem a fekete mágia határát..."
"A kezdeti bátortalan érintéseit, viszonzott csókok és ölelések követték, a többi pedig már jött magától. Egyszerű és lényegre törő szerelmeskedésünk szenvedélye meg sem közelítette addigi élményeimet, ennek ellenére mindketten célhoz értünk."
Nagyon bájos kis ünnep a Valentin nap. A szerelmesek rózsával, csokoládéval, sétával, kirándulással ajándékozzák meg egymást, és a már jó ideje együtt élők a mézes heteikre emlékeznek vissza e nap újdonsült szokásait megtartva. Bármerre is járunk, ezen a napon mintha csak szerelmes párok léteznének. Jó érzés rájuk pillantani, elnézni finom ölelkezéseiket, egy picit részt venni önfeledt csacsogásaikban.
Azt mondják, e nap teljesen felesleges, mert a virágárusok és a kacatgyártok találták ki haszon szerzés céljából. Egy bárgyú nap, melynek bedőlt a fogyasztói társadalom. Mindegy, ki mit gondol, nekem akkor is tetszik. Az én szerelmem ér annyit, hogy az év 365 napjából egyet Szerelemnapnak nevezzek, s hasonlóan éljem meg, mint a házassági, megismerkedési évfordulót. Jó dolog titokban apró meglepetést készíteni, szerelmes párok közt kézen fogva andalogni a Duna partján, este borozgatni, s úgy ágyba bújni a másikkal, mint akkor...
Azt is mondják, hogy fiataloknak találták ki ezt a mesterkélt ünnepet. Szerintem is így van: addig fiatal vagyok, amíg részt veszek a Valentin nap mámorában. Ha már nem érdekel, akkor a szerelem sem érdekel.
Egy külföldi utam során pont Valentin napon szálltam repülőre, s mint mindig, éppen késésben voltam. Utolsóként léptem a fedélzetre, s ahogy a helyemet kerestem, lehetetlen volt nem észre venni, hogy a gép szinte csak szerelmespárokat szállít. Egy pillanatra megálltam, hogy egy kicsit rajtuk legeltessem a szemem. Szépek, fiatalok, szerelmesek... Hát, kell ennél több? Olyan jó érzés volt rájuk nézni, hogy azon nyomban eldöntöttem:
- Mától fogva minden évben megtartom a Valentin napot, mert én is ezek közé a szerelmetes emberek közé akarok tartozni, Szerelemnapot ünnepelni a kedvesemmel!
Lehet minden napod Szerelemnap, de egy legyen "mégolyanabb", más, mint a többi. A Valentin napnak teljesen más az energiája, az üzenete, mint például a házassági évfordulónak. Frissebb, fiatalosabb, dinamikusabb... ámorosabb, mámorosabb, s önmagában egy igazi szerelmi mágia, önként vállalt szerelmi kötés, egy szív alakú pecsét a kapcsolaton.
Mint parapszichológus javaslom e kedves nap ünnepélyesen való eltöltését azoknak, akik már megtalálták a párjukat, hogy mind erősebb legyen a kapcsolatuk. Javaslom azoknak is e bájos nap megtartását, akik egyedül élnek, és e nap által majd vonzásba kerüljenek a "csinálj úgy, mintha" mágikus játékkal. Boldog Valentin napot!
Itt a jobboldali menüoszlopban közép-európai, elsősorban olasz, magyar és német eredetű boszorkányos eljárásokat, szertartásokat, érdekességeket találsz. A leírt rírusok többsége napjainkban is gyakorolt élő hagyomány. Tudd, hogy a boszorkányság is mesterség, azaz, a gyakorlat teszi a mestert.
SZERELMI JÖVENDÖLÉS * A videó elindítása után állítsd meg a pergő képsorokat, és máris olvashatod az üzenetedet. (jobb alsó sarokra kattintva nagy képernyőre vált a videó)