"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és...
"A csipkefüggöny mögé álltam és feltekintettem a Holdra. A sötétkék nyári égbolton teljes pompájában ragyogott, csillagok milliárdjával körülvéve. Tisztán láttam minden dombját, völgyét, vonulatát. Addig bámultam, amíg remegni nem kezdett, és füstként tekergőző sűrű ködpárát lehelt ki magából. A kövér Hold felszínén halovány rajz jelent meg. Lassan megmozdult, és egy újabb képnek adta át a helyét. Majd a fekete-fehér remegő festmények tucatjai addig váltották egymást, míg összefüggő jelenetté nem rendeződtek."
"Vörös gyertyákat gyújtottam, illatos rózsaolajjal kentem be a testemet, a gyümölcsös tálba egészséges piros almákat és szép sárga banánokat raktam... Azt hitte tréfálok, amikor közöltem vele, hogy a véremből, testemből készült bájitallal kínálom éppen."
"Érdekes volt az a bódulat, amikor a vérem egy része elhagyta a testemet. Több volt az álomba szenderedésnél, de mégsem értem el a halál állapotát. Már értem, miért vágyják sokan a halált. Nem biztos, hogy meghalni akarnak, csak szeretnének az összekötő úton lenni lét és nemlét között, egy boldog időtlenség kábulatában, ahol az istenekkel való összekapcsolódás érzetét kapják. Ez az érzés hasonlít az ájulás adta élményekhez, amikor nem vállalunk felelősséget az életünk felett, hanem átadjuk másnak az irányítást."
"Először kendőkkel próbáltuk felfogni a sok vért, ám mind hiába. Chiarát az oldalára fektettük a templom lépcsőjén, és csak néztük, hogyan folyatja vérét a terecske ódon kövezetére. Fekete és sűrű... "
"Éreztem, hogy elvetettem a sulykot. Láttam magamat kívülről, amint megszáll a gonoszság szelleme, és a szemem éppen olyan véresen izzott, mint a Telihold."
"A szoba közepén száz égő mécsesből kialakított tökéletes kör felett Agnese Cavagnis lebegett. Aranyló hajfonatai lassú..."
"...de ő majd imádkozni fog mindennap a lelki üdvösségemért a San Micheleben, nehogy pokolra kerüljek... Már gyűlöletet sem éreztem iránta, csak bosszantott a sok szerelmi varázslat, melyek gúzsba kötötték új kapcsolataimat, udvarlóimat. Ő kötött, én oldottam, ő megint kötött, én megint oldottam…"
"Földöntúli mámor kerített a hatalmába... Megszűnt a földi tér, az idő, és a bűvölet pillanatában egyszerre voltam a világon mindenhol. Bizonyosan ilyen lehet a halál is, boldogan belefolyni, beleveszni az ismeretlenbe..."
"Rájöttem, hogy ez az ember vágyja a bűvöletet, szeretne varázslatban lenni. Ez a férfi akarta, hogy elvarázsoljam, elbolondítsam, akarta az őrületet."
"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és..."
"Kívántam és akartam őt, bármi áron, holott tudtam, hogy átléptem a fekete mágia határát..."
"A kezdeti bátortalan érintéseit, viszonzott csókok és ölelések követték, a többi pedig már jött magától. Egyszerű és lényegre törő szerelmeskedésünk szenvedélye meg sem közelítette addigi élményeimet, ennek ellenére mindketten célhoz értünk."
Mert a "megétetés" mágiája a legerősebb. Ugye ismerős a beetetés és a megfőzés a szlengben? Ma csak szleng, de régen tudták, hogy mi a lényege.
"— Nyugodj meg, nem tettem bele semmit. — mondtam könnyes szemmel, amikor láttam, hogy idegesen kavargatni kezdi az elé tett forró italt. — Menta tea, hogy mind a ketten lecsendesedjünk. Kérsz bele mézet?
— Csak ha tényleg nem tettél bele semmit. — próbálkozott egy gyenge tréfával.
— Még nem volt rá időm. Csupán friss idei méz gyümölcs darabkákkal.
— Akkor jöhet! — most valóban megkönnyebbülés volt a hangjában. Tetszett neki, hogy viszonylag nyugodtan fogadtam a kijelentését.
Természetesen nem sima mézet adtam neki. Nem olyan régen készítettem egy vágykeltőt afrodiziákumként használt csipkéből, aranymazsolából, rozmaringból és a saját véremből. Elvileg csak kedvtelésből csináltam egy régi recept kipróbálásaként, de szerintem a lelkem tudta a jövőmet, és előre felkészített. Most pedig, megetettem[1] az akarata ellenére.
— Hmmm… egész finom! — mutattam felé az ártatlant, ínyencként nyalogatva a sűrű méztől csöpögő kiskanalat..."
[1] A leghatásosabb szerelmi mágia a „megétetés” minden nép hitvilágában.
/részlet, Evva Lena di Reirossi: Boszorkány Voltam Velencében
* * *
Az üst, a teremtés egyik eszköze,
mert szinte minden kultúrában a boszorkány, a javas a főzéssel utánozza le a teremtést, vagyis a káoszból kozmoszt alkot Először különböző helyekről származó alkotóelemeket rak az asztalára, mely maga a káosz. Majd mindezeket egyesíti az üstben a főzés által, s így egy új rendezett (kozmosz) teremtmény jön létre az ő akarata szerint. A teremtmény lehet egy új szerelem, vagy gazdagság, mely főzetként illetve annak elfogyasztásával fejti ki az erejét.
Az üstben nemcsak főzéssel alkottak újat, hanem szó szerint beletették azt, amit át akartak változtatni, újra akartak teremteni mint például a "kehes, rosszul született csecsemőt". Persze ilyenkor a főzés csak képletes volt, csak eljátszották azt. Ezt az eljárást a mai napig alkalmazzák az orosz, az ukrán, a szerb és a székelyföldi javasok. Casanova saját bevallása szerint 8 éves koráig ütődött volt, amikor is nagyanyja elvitte egy boszorkányhoz, aki újra főzte, és onnantól kezdve kinyílt az elméje, sziporkázó ezerszínű tehetséggé vált (lsd. Szerb Antal fordításában)
És még miért is fontos a főzés, az üst? Mert a "megétetés" mágiája a legerősebb. Ugye ismerős a beetetés és a megfőzés a szlengben? Ma csak szleng, de régen tudták, hogy mi a lényege. Még a keresztény egyház "meis alkalmazza agétetés" mágiáját a szentelt ostya osztásakor, miszerint a hívők Jézus testének, vagyis az ostya elfogyasztásával majd Jézushoz hasonló erős hittel fognak rendelkezni.
A boszorkányok a főzéshez az elemeket hívják segítségül leutánozva azt, ahogyan a Teremtő az elemek megalkotása után létrehozta belőlük a fizikai világot: a szabad Levegőn a Földre rakják a Tüzet, föléje üstbe a Vizet. Ez gyakorlatilag a "tégy úgy mintha", "amint fent, úgy lent" és az "amint nagyban, úgy kicsiben" metódus. Ahogyan kiveszett a modern nő életéből a főzés, úgy veszett ki az új kor boszorkányának a kelléktárából az üst.
Itt a jobboldali menüoszlopban közép-európai, elsősorban olasz, magyar és német eredetű boszorkányos eljárásokat, szertartásokat, érdekességeket találsz. A leírt rírusok többsége napjainkban is gyakorolt élő hagyomány. Tudd, hogy a boszorkányság is mesterség, azaz, a gyakorlat teszi a mestert.
SZERELMI JÖVENDÖLÉS * A videó elindítása után állítsd meg a pergő képsorokat, és máris olvashatod az üzenetedet. (jobb alsó sarokra kattintva nagy képernyőre vált a videó)