"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és...
"A csipkefüggöny mögé álltam és feltekintettem a Holdra. A sötétkék nyári égbolton teljes pompájában ragyogott, csillagok milliárdjával körülvéve. Tisztán láttam minden dombját, völgyét, vonulatát. Addig bámultam, amíg remegni nem kezdett, és füstként tekergőző sűrű ködpárát lehelt ki magából. A kövér Hold felszínén halovány rajz jelent meg. Lassan megmozdult, és egy újabb képnek adta át a helyét. Majd a fekete-fehér remegő festmények tucatjai addig váltották egymást, míg összefüggő jelenetté nem rendeződtek."
"Vörös gyertyákat gyújtottam, illatos rózsaolajjal kentem be a testemet, a gyümölcsös tálba egészséges piros almákat és szép sárga banánokat raktam... Azt hitte tréfálok, amikor közöltem vele, hogy a véremből, testemből készült bájitallal kínálom éppen."
"Érdekes volt az a bódulat, amikor a vérem egy része elhagyta a testemet. Több volt az álomba szenderedésnél, de mégsem értem el a halál állapotát. Már értem, miért vágyják sokan a halált. Nem biztos, hogy meghalni akarnak, csak szeretnének az összekötő úton lenni lét és nemlét között, egy boldog időtlenség kábulatában, ahol az istenekkel való összekapcsolódás érzetét kapják. Ez az érzés hasonlít az ájulás adta élményekhez, amikor nem vállalunk felelősséget az életünk felett, hanem átadjuk másnak az irányítást."
"Először kendőkkel próbáltuk felfogni a sok vért, ám mind hiába. Chiarát az oldalára fektettük a templom lépcsőjén, és csak néztük, hogyan folyatja vérét a terecske ódon kövezetére. Fekete és sűrű... "
"Éreztem, hogy elvetettem a sulykot. Láttam magamat kívülről, amint megszáll a gonoszság szelleme, és a szemem éppen olyan véresen izzott, mint a Telihold."
"A szoba közepén száz égő mécsesből kialakított tökéletes kör felett Agnese Cavagnis lebegett. Aranyló hajfonatai lassú..."
"...de ő majd imádkozni fog mindennap a lelki üdvösségemért a San Micheleben, nehogy pokolra kerüljek... Már gyűlöletet sem éreztem iránta, csak bosszantott a sok szerelmi varázslat, melyek gúzsba kötötték új kapcsolataimat, udvarlóimat. Ő kötött, én oldottam, ő megint kötött, én megint oldottam…"
"Földöntúli mámor kerített a hatalmába... Megszűnt a földi tér, az idő, és a bűvölet pillanatában egyszerre voltam a világon mindenhol. Bizonyosan ilyen lehet a halál is, boldogan belefolyni, beleveszni az ismeretlenbe..."
"Rájöttem, hogy ez az ember vágyja a bűvöletet, szeretne varázslatban lenni. Ez a férfi akarta, hogy elvarázsoljam, elbolondítsam, akarta az őrületet."
"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és..."
"Kívántam és akartam őt, bármi áron, holott tudtam, hogy átléptem a fekete mágia határát..."
"A kezdeti bátortalan érintéseit, viszonzott csókok és ölelések követték, a többi pedig már jött magától. Egyszerű és lényegre törő szerelmeskedésünk szenvedélye meg sem közelítette addigi élményeimet, ennek ellenére mindketten célhoz értünk."
„…vérbeli azonosság van bennük vagy talán Ciró Marchettiben született újjá Leonardo da Vinci szelleme…”
Egysíkú művészetkedvelésem középpontjában Leonardo da Vinci áll. Tulajdonképpen csak őt ismerem. Na jó, azért egy kicsit Botticellit, Michelangelót, Raffaellót és a preraffaelitákat is ismerem, ám a Number 1 Leonardo. Lenyűgöz az általa festett alakok szépsége, tisztasága és fantasztikusnak tartom a mester sokoldalúságát. Értelemszerűen a modern alkotók közül is azok érintenek meg, akikben felfedezek valami „Leonardóságot”.
Eddig Ciró Marchetti grafikusban, digitális képalkotóban fedeztem fel a legtöbb „Leonardóságot”. Egyszer csak azt vettem észre, hogy a használatban lévő Tarot, Lenormand és Kipper kártyám Ciró Marchetti alkotásai. Választásom e kártyákra azért esett, mert szépnek tűntek a szereplők, kellemes hangulat áradt a jelenetekből, úgymond jó energia hatotta át a lapokat. Látszott, hogy az alkotó egészséges életszemlélettel, inspiráló háttérrel és jó energiával rendelkezik. Egy ilyen ember alkotásaival nap mint nap dolgozni bizony jó érzés, hiszen a jeleneteken átjön a rajzoló energetikája. Azt is észre kellett vennem, hogy honlapjaimat Ciró Marchetti képei uralják.
Amikor elmentem egy Leonardó kiállításra, egyértelművé vált számomra, hogy Ciró Marchettinek van valami köze Leonardo da Vincihez azon túl, hogy inspirálta a művészetét. Túl sok azonosságot véltem felfedezni kettőjükben, mely számomra azt jelenti, hogy vagy vérbeli azonosság van bennük vagy talán Ciró Marchettiben született újjá Leonardo da Vinci szelleme. Persze lehet, hogy csak egy bolygóról jöttek. :)
Az arcképüket nézve, még „hajaznak” is egymásra, valamint mindketten itáliaiak, mindketten a reneszánsz világában élnek, éltek, illetve Leonardo valóban abban élt. Ciró Marchetti műveiben pedig elsősorban a reneszánsz motívumok, öltözetek, jelenetek a mérvadóak. Mindketten képalkotók, és mindketten rendkívül termékenyek az alkotás mezején. Itt van némi különbség, mert míg Leonardo az élet különböző területén csillogtatta meg tehetségét, addig Ciró Marchetti csak és kizárólag a grafikusi pályán élte meg talentumát, azt viszont mérhetetlenül sokoldalúan és termelékenyen. Eddig legalább egy tucat kártyasorozatot alkotott és megszámlálhatatlan képen kápráztatott el bennünket fantasy és mesés világával.
Mindkettőjüket inspirálta a cirkusz és a színház világa… Amikor Leonardo da Vinci elszegődött a milanói Sforza fejedelem szolgálatába, ő maga azt mondta, hogy hadmérnökként dolgozik a hercegnek, ám valójában eseményszervezői és látványtervezői megbízást kapott. A korabeli Milánó nagy éves ünnepségének a szervezésével bízta meg a fejedelem, ahol látványos parádéval ajándékozta meg az uralkodó a népét. Leonardo reflektort, kocsit, kerékpárt, emelő- és sétálószerkezeteket tervezett, épített pusztán színpadi kelléknek szánva azokat. Az utókor viszont a napi életben hasznosította találmányait.
Ciró Marchetti minden kártyasorozatában megjelennek a táncosnők, a balerinák, a színház és a cirkusz világa. Egy teljes kártyasorozatban, az Oracle of Visions-ben a színpadi világon keresztül tolmácsolja a spirituális üzeneteket… szó szerint fantasztikusan.
Mindkettőjük múzsája, legtöbbet megjelenített szereplője képeiknek, szerelmük és egyben feleségük. Leonardo többnyire Szűz Mária és Szent Katalin megjelenítéséhez kölcsönözte Izabella Aragon nápolyi hercegnő arcvonásait, míg Ciró Marchetti az Uralkodónők és a királynők[1] lapjain a feleségét emelte rangra. A két művész által felvonultatott hölgyek nem az adott kor „cicababái”, divatos szépségei, ám mégis varázslatos báj és kellem árad belőlük. Teljesen nyilvánvaló, hogy mindkét alkotó imádja és tiszteli a gyengébbik nemet és az úgynevezett tiszta, természetes szépséget dicsőítik.
Mindkét művészre jellemző, hogy kedvelik önmagukat is belefesteni, belerajzolni alkotásukba, mégpedig vagy illusztris személyként vagy pedig valami meglepő szerepkörben. Leonardo leginkább Keresztelő Szent János megjelenítéséhez adta arcvonásait, de felfedezhetjük Jézusként, a 12 apostol egyikeként vagy Gabriel arkangyalként. Ám mindezek mellett az ő arcát láthatjuk Keresztelő Szent János levágott fején is. Ciró Marchetti többnyire királyok szerepében látható, de időnként az udvari bolond jelmezét is magára ölti. Szerepjáték kedvelők mindketten :)
Mindkét alkotó rajong a szerkezetekért, a mechanikus gépekért, a repülésért, a vízi járművekért… És a háttereikben is van valami hasonlóság…
És még egy hasonlóság… Csak e két művész töltött be jelentős szerepet az életemben. Egyetlenegy életrajzi könyvet olvastam, Leonardo da Vinciét. Bármely városban jártam, ha ott Leonardo kiállítás volt, azt megnéztem. Diagnosztikai munkám logójának a híres „csillag emberét” használtam. Ciró Marchetti csodálatos kártyáival navigálom a hozzám fordulók sorsát, emberek életét… Leonardo képeivel illusztrált asztali naptár mellett :)
Talán ha a számmisztika segítségével megvizsgálom Leonardo születési és halálozási dátumát, okosabb leszek…
1452. 4. 15… Leszületésének fő célja az individum kiteljesedése (1…1), mégpedig elsősorban a munkásság területén (4…4), miközben a legnagyobb szabadságot élvezi (5…5). Amit létrehoz, megalkot, azt a legmagasabb szinten kell művelnie (24…a teljes kör -12- kétszerese, a tökély száma… az összes nagy egyházi ünnepet is 24-re tették, nem véletlenül… Karácsony, Szent György napja, Szent Iván napja). Családalapítás nem feltétlenül szükséges, ám egy társ, egy hölgy azért kell a boldogsághoz (2), mégpedig egy olyan hölgy, aki szabadságot ad (2 előtt 5), és segíti, inspirálja az egyéb elfoglaltságot, a munkát, a hivatást (2 után 4). Minden számból kettő van 11 44 55… a kettes pedig már önmagában kettő… Ez azt jelenti, hogy ez már egy második, másik élet, ergo igen nagy tapasztalata van a földi világban. Ez megmagyarázza különleges tehetségét, és jelenti azt is, hogy még visszajön. Tényleg akkor jön vissza a földre, amikor kedve szottyan (11 55). 241…nincs ritmusban, pedig ritmussal indul (24…2 duplázva 4)… Ez szétszórtságot jelez, s tudható, hogy Leonardo nem sok mindent fejezett be. Ha 1454. 2. 15-én született volna, akkor ritmusba került születési számok szerint (421…feleződés) rendezettebb, befejezettebbek lettek volna az alkotásai.
1519. 5. 2. az elhalálozás időpontja, mely szerint majd akkor születik le, amikor csak a kedve szottyan (1…1…5…5) és szintén az individum kiteljesedése lesz a feladata (1…1)… és biztosan le születik ismét (1…1). Ám akkor már nem a munka és a hivatás lesz a központban, hanem az, hogy amit elkezd, azt fejezze is be (19). Kétkezi munkát nem fog végezni, erre utal a 4, 6, 8 számok hiánya. Feleség, család a következő életben sem kötelező, de egy vagy több szabadságot adó társ, hölgy fontos lehet. Hát, ez életben úgy mutatkozik, hogy elég egy szerető. Erre a páratlan számokból lehet következtetni… majdnem mindegyik páratlan.
És mikor születik le? Leonardo imádta a rejtvényeket és az elgondolkodtató utalásokat… biztosan elrejtett valami közlendőt a tudatalattija az elhalálozási időpontban. Ám úgy tűnik nincs semmi agymozgató feladat, mert teljesen világosan itt a dátum: 1952. 5. 1. vagy 1. hó 5. Körülbelül ekkoriban születhetett Ciró Marchetti…
Érdekes, hogy Ciró Marchetti Encore Tarot kártyasorozatának XXII-es (ismétlődés 2x) Örökkévalóság lapján Leonardo da Vinci található… Vajon ez olyan frajdi elszólás Marchetti részéről, azzal a jelentéssel, hogy „Visszajövök, mindig visszajövök…”
Itt a jobboldali menüoszlopban közép-európai, elsősorban olasz, magyar és német eredetű boszorkányos eljárásokat, szertartásokat, érdekességeket találsz. A leírt rírusok többsége napjainkban is gyakorolt élő hagyomány. Tudd, hogy a boszorkányság is mesterség, azaz, a gyakorlat teszi a mestert.
SZERELMI JÖVENDÖLÉS * A videó elindítása után állítsd meg a pergő képsorokat, és máris olvashatod az üzenetedet. (jobb alsó sarokra kattintva nagy képernyőre vált a videó)
AJÁNLOM AZ OLDALT
