"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és...
"A csipkefüggöny mögé álltam és feltekintettem a Holdra. A sötétkék nyári égbolton teljes pompájában ragyogott, csillagok milliárdjával körülvéve. Tisztán láttam minden dombját, völgyét, vonulatát. Addig bámultam, amíg remegni nem kezdett, és füstként tekergőző sűrű ködpárát lehelt ki magából. A kövér Hold felszínén halovány rajz jelent meg. Lassan megmozdult, és egy újabb képnek adta át a helyét. Majd a fekete-fehér remegő festmények tucatjai addig váltották egymást, míg összefüggő jelenetté nem rendeződtek."
"Vörös gyertyákat gyújtottam, illatos rózsaolajjal kentem be a testemet, a gyümölcsös tálba egészséges piros almákat és szép sárga banánokat raktam... Azt hitte tréfálok, amikor közöltem vele, hogy a véremből, testemből készült bájitallal kínálom éppen."
"Érdekes volt az a bódulat, amikor a vérem egy része elhagyta a testemet. Több volt az álomba szenderedésnél, de mégsem értem el a halál állapotát. Már értem, miért vágyják sokan a halált. Nem biztos, hogy meghalni akarnak, csak szeretnének az összekötő úton lenni lét és nemlét között, egy boldog időtlenség kábulatában, ahol az istenekkel való összekapcsolódás érzetét kapják. Ez az érzés hasonlít az ájulás adta élményekhez, amikor nem vállalunk felelősséget az életünk felett, hanem átadjuk másnak az irányítást."
"Először kendőkkel próbáltuk felfogni a sok vért, ám mind hiába. Chiarát az oldalára fektettük a templom lépcsőjén, és csak néztük, hogyan folyatja vérét a terecske ódon kövezetére. Fekete és sűrű... "
"Éreztem, hogy elvetettem a sulykot. Láttam magamat kívülről, amint megszáll a gonoszság szelleme, és a szemem éppen olyan véresen izzott, mint a Telihold."
"A szoba közepén száz égő mécsesből kialakított tökéletes kör felett Agnese Cavagnis lebegett. Aranyló hajfonatai lassú..."
"...de ő majd imádkozni fog mindennap a lelki üdvösségemért a San Micheleben, nehogy pokolra kerüljek... Már gyűlöletet sem éreztem iránta, csak bosszantott a sok szerelmi varázslat, melyek gúzsba kötötték új kapcsolataimat, udvarlóimat. Ő kötött, én oldottam, ő megint kötött, én megint oldottam…"
"Földöntúli mámor kerített a hatalmába... Megszűnt a földi tér, az idő, és a bűvölet pillanatában egyszerre voltam a világon mindenhol. Bizonyosan ilyen lehet a halál is, boldogan belefolyni, beleveszni az ismeretlenbe..."
"Rájöttem, hogy ez az ember vágyja a bűvöletet, szeretne varázslatban lenni. Ez a férfi akarta, hogy elvarázsoljam, elbolondítsam, akarta az őrületet."
"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és..."
"Kívántam és akartam őt, bármi áron, holott tudtam, hogy átléptem a fekete mágia határát..."
"A kezdeti bátortalan érintéseit, viszonzott csókok és ölelések követték, a többi pedig már jött magától. Egyszerű és lényegre törő szerelmeskedésünk szenvedélye meg sem közelítette addigi élményeimet, ennek ellenére mindketten célhoz értünk."
Az emlékezés és a halott szellemével való összekapcsolódás legfőbb időpontja: November 1.
* * *
"Donna Serena és Umberto Cavagnis megérezhette egyetlen leányuk eltávozását, mert a hajnal már őket is a palotában érte. Nem vádoltak bennünket hanyagsággal vagy azzal, hogy miért hagytuk magára Agneset, csupán csendes beletörődéssel siratták leányukat. Végül azt a büntetést rótták ránk, hogy másnap Marcoval mi vezessük a gyászmenetet San Michele szigetére, ahol Agnese testét kívánták örök nyugalomra helyezni.
A rengeteg virággal feldíszített gyászhajó, fedélzetén a nyitott koporsóval, némán siklott a vízen, még utoljára megmutatva Agnese földi porhüvelyét a velencei égboltnak. Marcoval tisztes távolból követtük a méltóságteljes gondolát, hátunk mögött a Cavagnis szülők és a gyászolók hajóival. Csendben énekeltem az utolsó földi hajóút sirató dalait, melyek nemcsak arra voltak hivatottak, hogy mind magasabbra röpítsék Agnese lelkét, és oldja a hátrahagyottak fájdalmát, hanem, hogy eltereljék zakatoló gondolataimat. Ám valahonnan távoli dallamokat fújt felénk a szél, mely egyre hangosabbá, tisztán hallhatóvá vált. Abbahagytam az éneklést, hogy én is átélhessem a szívig hatoló muzsikát, mely addig számomra teljesen ismeretlen volt. Mandolinok, gitárok, fuvolák tökéletes összhangja forrt össze gyermekleányok trillázó, szavak nélküli énekével. A hangzás nem volt sem zenekari mű, sem népi dallam, egyszerre tűnt ismerősnek és idegennek. Bárhogy nyújtogattam a nyakam, nem találtam az eredőt, nem tudtam honnan jött a muzsika, csak azt érzékeltem, hogy ott van mindenütt, mindenben, s velünk halad.
Ahogy kiértünk a nyílt tengerre, egy sirály kezdett el körözni az égen, majd leszállt Agnese hajójára. Egy szál virágot tartott a csőrében, majd a nyitott koporsóba ejtette. Tekintetemmel követni kezdtem felszálló röptét, s akkor vettem észre, hogy még jó néhány hófehér madár kering felettünk, s mindnek valamiféle színes folt mutatkozik a csőrénél. Ahogy közelebb értek, ők is virágszálat ejtettek a gyászhajóra, s néhány tiszteletkör után tovaszálltak. Egyre több és több madár érkezett lebegő keringéssel, hogy cisztusrózsával borítsák be Agnese Cavagnis testét. A korábban kék eget szivárványszínűre festette az ezerárnyalatú bodorrózsát szállító hófehér sirály, s addig hullatták ajándékukat, míg a fekete hajó mesebeli bárkává nem változott, feledtetve terhe szomorúságát.
Színes virágok lebegtek mindenütt, előttünk, mellettünk, körülöttünk. A lenyűgöző látvány miatt úgy éreztem, hogy e gyásznap egy új élet kezdetének az ünnepévé vált.
Marco Cavagnis arcáról eltűnt a fájdalom, helyette mosollyal adózott az égi ajándékért. Akkor nagyon szépnek találtam Marco arcát, mert nyoma sem volt rajta a szokásos mélabúnak, pedig éppen temetésen voltunk.
Csendes szemlélődésem közben sistergő, ropogó hangokra lettem figyelmes. A rózsás bárkából hatalmas tűznyelv csapott fel színes virágok ezreit lökve az ég felé, miközben a gondolieri alakja áttetszővé vált, s varázsló dervisként kezdett keringett a hajója körül. A szivárványszínű lángok nyíló rózsa szirmait utánozták, melyekből aranyos jelenés emelkedett ki lassú lebegéssel követve a mennyei dallamok ritmusát. Agnese Cavagnis csillogó, mézszínű hajának kavargó fürtjei, mint ölelő karok emelték őt magát mind magasabbra, míg a nyári nap hívogató sugarai magukba nem fogadták.
Már nem volt miért tovább mennünk, nem volt szükség szertartásra. Az ég feloldozta Agneset mindennemű földi béklyóból, s tudtam, ha az utolsó útja ilyen verőfényesen végződött, hamarosan újra a halandók közt találkozhatunk majd vele.
/részlet, Evva Lena di Reirossi: Boszorkány Voltam Velencében
* * *
Siratók és átkísérések
Túl a vízen
Túl a vízen nyírfa áll,
Arra indul egy madár.
Túl a vízen nyírfa áll,
Arra indul egy madár.
Vidd el az én lelkemet,
Élethez szerelmemet.
Vidd el az én lelkemet,
Élethez szerelmemet.
Túl a vízen fehér nyírfa,
Lélekmadár fészkel arra.
Túl a vízen fehér nyírfa,
Lélekmadár fészkel arra,
Fészekből, ha majd kiszállok,
Újra reátok találok.
Fészekből, ha majd kiszállok,
Újra reátok találoK.
/Sólyomfi Nagy Zoltán/
Kútból lélek
Kútból Lélek előtörjön,
Fehér ló hátára üljön.
Kötésből így szabadulva,
Táltos úton elröpüljön.
/Sólyomfi Nagy Zoltán/
Süvít a szél
Süvít a szél
Rám simul ma a holnap
Süvít a szél
Tollaim meghajolnak
Ne várj, ne várj
innen nincs visszaút
Ne várj, ne várj
Utam már égi út.
Süvít a szél
Széllé olvadok lassan
Süvít a szél
Magasan, magasabban
Ne várj, ne várj
Szíved össze ne törjön
Ne várj, ne várj
Mert nincs ki visszajöjjön.
Süvít a szél
Vele szárnyalok én is
Süvít a szél
Vagyok s eltűnök mégis
Ne várj, ne várj
Nincs többé kire vársz
Ne várj, ne várj
Mindenhol megtalálsz.
Itt a jobboldali menüoszlopban közép-európai, elsősorban olasz, magyar és német eredetű boszorkányos eljárásokat, szertartásokat, érdekességeket találsz. A leírt rírusok többsége napjainkban is gyakorolt élő hagyomány. Tudd, hogy a boszorkányság is mesterség, azaz, a gyakorlat teszi a mestert.
SZERELMI JÖVENDÖLÉS * A videó elindítása után állítsd meg a pergő képsorokat, és máris olvashatod az üzenetedet. (jobb alsó sarokra kattintva nagy képernyőre vált a videó)
AJÁNLOM AZ OLDALT
