"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és...
"A csipkefüggöny mögé álltam és feltekintettem a Holdra. A sötétkék nyári égbolton teljes pompájában ragyogott, csillagok milliárdjával körülvéve. Tisztán láttam minden dombját, völgyét, vonulatát. Addig bámultam, amíg remegni nem kezdett, és füstként tekergőző sűrű ködpárát lehelt ki magából. A kövér Hold felszínén halovány rajz jelent meg. Lassan megmozdult, és egy újabb képnek adta át a helyét. Majd a fekete-fehér remegő festmények tucatjai addig váltották egymást, míg összefüggő jelenetté nem rendeződtek."
"Vörös gyertyákat gyújtottam, illatos rózsaolajjal kentem be a testemet, a gyümölcsös tálba egészséges piros almákat és szép sárga banánokat raktam... Azt hitte tréfálok, amikor közöltem vele, hogy a véremből, testemből készült bájitallal kínálom éppen."
"Érdekes volt az a bódulat, amikor a vérem egy része elhagyta a testemet. Több volt az álomba szenderedésnél, de mégsem értem el a halál állapotát. Már értem, miért vágyják sokan a halált. Nem biztos, hogy meghalni akarnak, csak szeretnének az összekötő úton lenni lét és nemlét között, egy boldog időtlenség kábulatában, ahol az istenekkel való összekapcsolódás érzetét kapják. Ez az érzés hasonlít az ájulás adta élményekhez, amikor nem vállalunk felelősséget az életünk felett, hanem átadjuk másnak az irányítást."
"Először kendőkkel próbáltuk felfogni a sok vért, ám mind hiába. Chiarát az oldalára fektettük a templom lépcsőjén, és csak néztük, hogyan folyatja vérét a terecske ódon kövezetére. Fekete és sűrű... "
"Éreztem, hogy elvetettem a sulykot. Láttam magamat kívülről, amint megszáll a gonoszság szelleme, és a szemem éppen olyan véresen izzott, mint a Telihold."
"A szoba közepén száz égő mécsesből kialakított tökéletes kör felett Agnese Cavagnis lebegett. Aranyló hajfonatai lassú..."
"...de ő majd imádkozni fog mindennap a lelki üdvösségemért a San Micheleben, nehogy pokolra kerüljek... Már gyűlöletet sem éreztem iránta, csak bosszantott a sok szerelmi varázslat, melyek gúzsba kötötték új kapcsolataimat, udvarlóimat. Ő kötött, én oldottam, ő megint kötött, én megint oldottam…"
"Földöntúli mámor kerített a hatalmába... Megszűnt a földi tér, az idő, és a bűvölet pillanatában egyszerre voltam a világon mindenhol. Bizonyosan ilyen lehet a halál is, boldogan belefolyni, beleveszni az ismeretlenbe..."
"Rájöttem, hogy ez az ember vágyja a bűvöletet, szeretne varázslatban lenni. Ez a férfi akarta, hogy elvarázsoljam, elbolondítsam, akarta az őrületet."
"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és..."
"Kívántam és akartam őt, bármi áron, holott tudtam, hogy átléptem a fekete mágia határát..."
"A kezdeti bátortalan érintéseit, viszonzott csókok és ölelések követték, a többi pedig már jött magától. Egyszerű és lényegre törő szerelmeskedésünk szenvedélye meg sem közelítette addigi élményeimet, ennek ellenére mindketten célhoz értünk."
Én, Estilla, az ősvallásotok istenasszonya ezennel közös imára szólítom a népemet. Kiátkozom az uzsorásokat, kiátkozom azokat, akik rabszolgasorsba döntötték a magyarokat, akik megfosztják gyermekeimet az élet továbbadásától, a virágzástól!
2013. december 13-án, Lucifer-Luca napján, amikor elkezdődik az év legsötétebb időszaka, pontban 13 órakor, egyszerre egy időben kántáljuk bele egy égő fehér gyertyába...
Évezredes pihenőmet megzavarta népem kiáltása. Sokan már elfeledtetek engem, az ősvallásotok istenasszonyát[1], ám én nem feledtelek el benneteket. Több századon át hagytam kedveseimet tanulni, tapasztalni akár fájdalmak, félelmek árán. Ez volt az egyesség az új vallás isteneivel egy kis pihenőért cserébe.
Még ki sem hevertétek a háborúk borzalmait, a hazaárulók rémtetteit, és most sírásotok megint az egekig ér.
Azért adott Isten észt az okosabbnak, hogy gondoskodjék az egyszerűbbről, és nem azért, hogy kihasználja. Ahányszor hibát vét az okoskodó, annyiszor fogja a poklok-poklát megjárni, a végső kitaszítottságot megélni. Örök törvény: ha van egy képességed, s azt rosszra fordítod, eleven tűzben égetnek meg.
Egyszerű embereket kicsiny földi vagyonuktól megfosztani bűn. S Te, Egyszerű ember, ha hagyod magad, ugyanolyan vétket követsz el, mint a fosztogatód. Meghalni jöttél a Földre vagy élni? Ismered a mondást? Néma gyereknek anyja sem érti a szavát.
Elfelejtettél imádkozni. Elfelejtetted megtartani a határkerülések ünnepét[2], és már nem ismered a bőség napjait sem.[3] Hát csodálkozol, hogy vagyonodat nem tudod megtartani!?
Elég a félelemből! Elég abból, hogy más adja életed mértékeit. Nekem nincs ágyúm, nincs puskám, csak égi erővel rendelkezem s az átok fegyverével. Amilyen az adjisten, olyan a fogadjisten. Hadd tapasztaljon a másik fél is!
Tudom, félsz, mert a modern kor azt mondja, hogy az átok visszaüt. Igen, valóban visszaüt, ha az hamis. Ám, ha az igazság oldalán állsz, az átok fegyverré válik, és soha nem üt vissza. Ezt minden régi magyar tudja, kérdezz csak meg egy öreg pásztort! Mindenki azzal harcol, amivel tud. Az okos az eszével, a nincstelen az Istenével. No, vajon ki lesz az erősebb? Vajon kinek van félnivalója? Lánykoromban az én udvarlóm volt az ördögök fejedelme, s őt próbára téve, bizony, túljártam az eszén. Az én húgom paktált le a földalatti birodalommal, s bizony oda is vannak jó kapcsolataim! Ugyan már, ki merne ellenem!?
Én, Estilla, az ősvallásotok istenasszonya ezennel közös imára szólítom a népemet. Kiátkozom az uzsorásokat, kiátkozom azokat, akik rabszolgasorsba döntötték a magyarokat, akik megfosztják gyermekeimet az élet továbbadásától, a virágzástól!
2013. december 13-án, Lucifer-Luca napján, amikor elkezdődik az év legsötétebb időszaka, pontban 23 órakor egyszerre egy időben kántáljuk bele egy égő fehér gyertyába:
Tűz, Víz, Levegő, Föld, Teremtő Erők!
Varázslatunkhoz adjatok most erőt!
Menjen minden uzsorás országunk éléről!
Mintha nem lettek volna, menjenek név nélkül!
Emberek magatok előtt lássátok őket:
Semmivé válva eltűnnek a végtelenben.[4]
Tűz, Víz, Levegő, Föld, Teremtő Erők!
Varázslatunkhoz adjatok most erőt!
Menjen minden uzsorás…...
Kántáld, kántáld, népem Egyszeri embere legalább 13 percig! Ti pedig, Táltosok révüljetek bele a kántálásba, amíg csak bírjátok!
Kétséged van? Az új kor megigézett? Csak lásd a szép jövőt, s majd megérkezik — mondják Neked. Persze, csak elfelejtik említeni, hogy előtte takarítani kell. Pucold ki a sarat, dobd el, ami rossz! Sárra sosem építünk várat! Beláthatod, hogy tanácsaikkal kátyúba jutottál.
S ha már a zsarnok eltakarodott, kezdhetjük váraink építését imáinkban minél többet látva szeretetteljes boldog jövőnket:
Tűz, Víz, Levegő, Föld, Teremtő Erők!
Varázslatunkhoz adjatok mos erő!
Vezetőink legyenek lélekben nemesek,
Kik társaikat körbeveszik szeretettel.
Lássátok országunkat boldog emberekkel,
Táncoló ifjakkal, vidám gyermeksereggel.
Tűz, Víz, Levegő, Föld, Teremtő Erők!
Varázslatunkhoz adjatok most erőt!
E hon lesz újra a Tündérek Birodalma,
Úgy, ahogy valaha régen Istenünk adta.
Béke, boldogság, szeretet legyen a része
Örökéletű emberré lett tündéreknek.
Tűz, Víz, Levegő, Föld, Teremtő Erők!
Varázslatunkhoz adjatok most erőt!
Melléd állok, Te is állj mellém! Együtt egyet akarunk: a felemelkedést, a gyarapodást és virágzást. Tartsd meg ünnepeidet, mert azokkal teremted meg a jövődet, s a múltadat!
„Legyenek ünnepeid, rítusaid, mert azok tartanak meg, mint egyént, és azok tartanak össze, mint közösséget, népet, nemzetet. Ez az Ősök üzenete…”
Én szóltam hozzátok, Estilla, az Ősök tündéri istenasszonya
* * *
[1] Estilla (Estillő, Estifénylőcsillag, Esthajnalcsillag, Vénusz bolygó… később Rapsóné) a magyarok ősvallásának a tündéri istenasszonya. Tündértestvéreivel lejött a Földre, hogy óvja, vigyázza annak szikláit, vizeit, növényeit és állatait. Attila királyunk is őhozzá imádkozott. Ő volt a magyarok Boldogasszonya Szűz Mária előtt. Még több Estilláról, Rapsónéról: www.tunderkepzo.hu/Magyar tündét mitológia menüpont.
[2] A régi időkben a gazda Karácsonykor, Gyertyaszentelő idején, Húsvét szombatján és az Új kenyér ünnepén vérét adva körbejárta a házát, a földjét, hogy mindig is az övé maradjon. E keresztény ünnepek korábbi azonos célzatú pogány ünnepek helyét foglalták el.
Itt a jobboldali menüoszlopban közép-európai, elsősorban olasz, magyar és német eredetű boszorkányos eljárásokat, szertartásokat, érdekességeket találsz. A leírt rírusok többsége napjainkban is gyakorolt élő hagyomány. Tudd, hogy a boszorkányság is mesterség, azaz, a gyakorlat teszi a mestert.
SZERELMI JÖVENDÖLÉS * A videó elindítása után állítsd meg a pergő képsorokat, és máris olvashatod az üzenetedet. (jobb alsó sarokra kattintva nagy képernyőre vált a videó)