"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és...
"A csipkefüggöny mögé álltam és feltekintettem a Holdra. A sötétkék nyári égbolton teljes pompájában ragyogott, csillagok milliárdjával körülvéve. Tisztán láttam minden dombját, völgyét, vonulatát. Addig bámultam, amíg remegni nem kezdett, és füstként tekergőző sűrű ködpárát lehelt ki magából. A kövér Hold felszínén halovány rajz jelent meg. Lassan megmozdult, és egy újabb képnek adta át a helyét. Majd a fekete-fehér remegő festmények tucatjai addig váltották egymást, míg összefüggő jelenetté nem rendeződtek."
"Vörös gyertyákat gyújtottam, illatos rózsaolajjal kentem be a testemet, a gyümölcsös tálba egészséges piros almákat és szép sárga banánokat raktam... Azt hitte tréfálok, amikor közöltem vele, hogy a véremből, testemből készült bájitallal kínálom éppen."
"Érdekes volt az a bódulat, amikor a vérem egy része elhagyta a testemet. Több volt az álomba szenderedésnél, de mégsem értem el a halál állapotát. Már értem, miért vágyják sokan a halált. Nem biztos, hogy meghalni akarnak, csak szeretnének az összekötő úton lenni lét és nemlét között, egy boldog időtlenség kábulatában, ahol az istenekkel való összekapcsolódás érzetét kapják. Ez az érzés hasonlít az ájulás adta élményekhez, amikor nem vállalunk felelősséget az életünk felett, hanem átadjuk másnak az irányítást."
"Először kendőkkel próbáltuk felfogni a sok vért, ám mind hiába. Chiarát az oldalára fektettük a templom lépcsőjén, és csak néztük, hogyan folyatja vérét a terecske ódon kövezetére. Fekete és sűrű... "
"Éreztem, hogy elvetettem a sulykot. Láttam magamat kívülről, amint megszáll a gonoszság szelleme, és a szemem éppen olyan véresen izzott, mint a Telihold."
"A szoba közepén száz égő mécsesből kialakított tökéletes kör felett Agnese Cavagnis lebegett. Aranyló hajfonatai lassú..."
"...de ő majd imádkozni fog mindennap a lelki üdvösségemért a San Micheleben, nehogy pokolra kerüljek... Már gyűlöletet sem éreztem iránta, csak bosszantott a sok szerelmi varázslat, melyek gúzsba kötötték új kapcsolataimat, udvarlóimat. Ő kötött, én oldottam, ő megint kötött, én megint oldottam…"
"Földöntúli mámor kerített a hatalmába... Megszűnt a földi tér, az idő, és a bűvölet pillanatában egyszerre voltam a világon mindenhol. Bizonyosan ilyen lehet a halál is, boldogan belefolyni, beleveszni az ismeretlenbe..."
"Rájöttem, hogy ez az ember vágyja a bűvöletet, szeretne varázslatban lenni. Ez a férfi akarta, hogy elvarázsoljam, elbolondítsam, akarta az őrületet."
"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és..."
"Kívántam és akartam őt, bármi áron, holott tudtam, hogy átléptem a fekete mágia határát..."
"A kezdeti bátortalan érintéseit, viszonzott csókok és ölelések követték, a többi pedig már jött magától. Egyszerű és lényegre törő szerelmeskedésünk szenvedélye meg sem közelítette addigi élményeimet, ennek ellenére mindketten célhoz értünk."
„…amannak meg fogalma sincs a rózsafüzér keresztény varázslatairól, és még ő beszél a sátánról!? Nahát, micsoda idők! Álszent fapapok! Még én is jobban ismerem a régi rítusokat, mint ezek a tudatlanok! A templomokban nincs szentelt víz, nem lehet gyertyát áldatni, nem akarnak házat szentelni. Álljon már meg körmenet! Én tanítsam meg a papot mire való a rózsafüzér?”
„…ők is valami olyasmit csinálnak, amit én. Az oltár a mágikus nagyasztal, a pap a mágus. Varázslatos eszközei vannak, varázserővel feltöltött szentelt gyertya, szentelt víz… Azt mondja a vörösborra, hogy az Jézus vére. A vízre pedig azt mondja, hogy az maga az emberiség. Egyesíti Jézus vérét, lelkét, szellemiségét az emberiséggel, és végül a legerőteljesebb mágikus gyárba, vagyis a testébe beviszi, azaz megissza a csodaitalt. Mi ez, ha nem mágia? Ráadásul enyhe kannibalizmus… Jaj, dehogyis ennék a Jézus testét jelképező szentelt ostyából! Nem akarok sem Jézus lenni, sem kannibál…”
„Az egyik nagyvárosi pópáról is én vettem le az átkot, az egyik püspök családját pedig én szabadítottam meg a „hetediziglenes” rontástól. Cserébe klienseket küldök az egyik erdélyi ortodoxpaphoz, ha ördögűzésről van szó.”
„Olyan tündérboszorkány vagyok, akit az angyalok védenek.”
„Mert amikor baj van, mindjárt paphoz, természetgyógyászhoz, boszorkányhoz futunk, mindjárt elkezdünk tanulni, változtatni, átértékelni. A rossz viszi előre a világot. A rossz az, ami által fényesedni kezdünk, legalábbis, ha túléljük.”
„Elfeledett istenek kelnek újra életre…”
„…a Tarot kártya korábban a papok jóseszköze volt, csak kivették az eszköztárból, mert a papok energiáit felemésztette a Tarot kártyával való jövőkutatás, hiszen a hívőket sok esetben jobban érdekelte, hogy ki lesz majd a férjük, feleségük, sikerül-e a földjüket eladni, hány marhájuk lesz tavasszal… stb., mint a kötelező liturgiák.”
„Mindegy miben hiszünk, csak higgyünk valamiben. Amiben hisz az ember, az működik. Nem kell a különböző hitrendszereket egymással szembe állítani. Nagyon szépen megférnek egymás mellett, Isten szabad ege alatt. Vagy tán az néhány milliárd buddhista, hindu, az mind ostoba pogány? Mit is mondott Jézus? Aki kizárólagosságot hirdet, azt sose kövesd…”
„Hiszen csak jött egy bolond, akinek fogalma sincs a rózsafüzér csodatévő erejéről, és a mi tudásunkra azt mondja, hogy az ördögtől ered. Ostoba fajankó! Szégyengyalázat!”
„…ne ütközzék össze benned a rendszert adó keresztényhit és a vidám pogány élet. Mi jól elférünk egymás mellett. Sőt, nem tudunk egymás nélkül élni. Egymás kontrolljai vagyunk e poláris világban…”
Evvalena di Reirossi - Pater Prospero - Veronica Chiave
BOSZORKÁNY kontra PAP
Szerelem, halál, átok, ördögök, szellemek, alvilág és túlvilág a spiritiszta vallásában és a lelkész hitében
Egy katolikus pap harca egy mindenre elszánt boszorkánnyal – napjainkban
Itt a jobboldali menüoszlopban közép-európai, elsősorban olasz, magyar és német eredetű boszorkányos eljárásokat, szertartásokat, érdekességeket találsz. A leírt rírusok többsége napjainkban is gyakorolt élő hagyomány. Tudd, hogy a boszorkányság is mesterség, azaz, a gyakorlat teszi a mestert.
SZERELMI JÖVENDÖLÉS * A videó elindítása után állítsd meg a pergő képsorokat, és máris olvashatod az üzenetedet. (jobb alsó sarokra kattintva nagy képernyőre vált a videó)