"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és...
"A csipkefüggöny mögé álltam és feltekintettem a Holdra. A sötétkék nyári égbolton teljes pompájában ragyogott, csillagok milliárdjával körülvéve. Tisztán láttam minden dombját, völgyét, vonulatát. Addig bámultam, amíg remegni nem kezdett, és füstként tekergőző sűrű ködpárát lehelt ki magából. A kövér Hold felszínén halovány rajz jelent meg. Lassan megmozdult, és egy újabb képnek adta át a helyét. Majd a fekete-fehér remegő festmények tucatjai addig váltották egymást, míg összefüggő jelenetté nem rendeződtek."
"Vörös gyertyákat gyújtottam, illatos rózsaolajjal kentem be a testemet, a gyümölcsös tálba egészséges piros almákat és szép sárga banánokat raktam... Azt hitte tréfálok, amikor közöltem vele, hogy a véremből, testemből készült bájitallal kínálom éppen."
"Érdekes volt az a bódulat, amikor a vérem egy része elhagyta a testemet. Több volt az álomba szenderedésnél, de mégsem értem el a halál állapotát. Már értem, miért vágyják sokan a halált. Nem biztos, hogy meghalni akarnak, csak szeretnének az összekötő úton lenni lét és nemlét között, egy boldog időtlenség kábulatában, ahol az istenekkel való összekapcsolódás érzetét kapják. Ez az érzés hasonlít az ájulás adta élményekhez, amikor nem vállalunk felelősséget az életünk felett, hanem átadjuk másnak az irányítást."
"Először kendőkkel próbáltuk felfogni a sok vért, ám mind hiába. Chiarát az oldalára fektettük a templom lépcsőjén, és csak néztük, hogyan folyatja vérét a terecske ódon kövezetére. Fekete és sűrű... "
"Éreztem, hogy elvetettem a sulykot. Láttam magamat kívülről, amint megszáll a gonoszság szelleme, és a szemem éppen olyan véresen izzott, mint a Telihold."
"A szoba közepén száz égő mécsesből kialakított tökéletes kör felett Agnese Cavagnis lebegett. Aranyló hajfonatai lassú..."
"...de ő majd imádkozni fog mindennap a lelki üdvösségemért a San Micheleben, nehogy pokolra kerüljek... Már gyűlöletet sem éreztem iránta, csak bosszantott a sok szerelmi varázslat, melyek gúzsba kötötték új kapcsolataimat, udvarlóimat. Ő kötött, én oldottam, ő megint kötött, én megint oldottam…"
"Földöntúli mámor kerített a hatalmába... Megszűnt a földi tér, az idő, és a bűvölet pillanatában egyszerre voltam a világon mindenhol. Bizonyosan ilyen lehet a halál is, boldogan belefolyni, beleveszni az ismeretlenbe..."
"Rájöttem, hogy ez az ember vágyja a bűvöletet, szeretne varázslatban lenni. Ez a férfi akarta, hogy elvarázsoljam, elbolondítsam, akarta az őrületet."
"Beleharapott a vállamba és olyan erősen csókolta, szívta a bőrömet, hogy úgy éreztem, kiserken a vérem. Anélkül, hogy harapása engedett volna, kezével az ölem alá nyúlt, és..."
"Kívántam és akartam őt, bármi áron, holott tudtam, hogy átléptem a fekete mágia határát..."
"A kezdeti bátortalan érintéseit, viszonzott csókok és ölelések követték, a többi pedig már jött magától. Egyszerű és lényegre törő szerelmeskedésünk szenvedélye meg sem közelítette addigi élményeimet, ennek ellenére mindketten célhoz értünk."
"...igen sok mindent hallottam a testi szerelem varázserejéről, és szerettem volna tudatosan alkalmazni, pontosan ugyanúgy, ahogyan egyiptom papnői tették. Akik felülről bábuként mozgattak, tisztában voltak akkori felkészültségemmel, tudták, hogy már képes leszek irányítani a gyönyör erőit, s képes leszek a szerelem állapotát is megidézni egy addig ismeretlen úrral.
A második, a titkos férjem, egy elegáns francia úr volt, kellemes finom vonásokkal, huncut fekete szemekkel. Látszott rajta, hogy nemcsak imádja a női nemet, hanem ért is hozzá.
Ekkor már kihívásként tekintettem feladatunkra, pontosabban ekkor már feladatnak tekintettem a nemzést magát. Amikor kedvtelésünk a csúcson járt, tiszta gondolatokat helyeztem rá.[1] Arra összpontosítottam, hogy gyermekem foganjon, aki majd bőségben és szeretetben fog élni. Egy pillanatig még láttam is tíz éves arcát, kék szemeit, világosszőke hullámos haját. Egy fiúcskát láttam megjelenni halvány, remegő képekben, aki a gyermekkori énemre emlékeztetett.
Miért is van szükség a nemzésben varázslónőre azonkívül, hogy a tudományát a vérével adja tovább? Azért, mert a nő képes a szerelem pillanataiban még más egyébnek is figyelmet szentelni, a gyönyör pillanatára helyezni egy-egy kívánságot. A férfi erre kevésbé alkalmas, mert amikor a férfi élvezetben van, szinte semmire sem tud gondolni, még ha mágikus tálentummal is rendelkezik.
Vannak boszorkányok, akik csoportosan művelik ezt a fajta szerelmeskedést egy közös vagy magasabb rendű cél elérése végett. A gyönyör pillanatát egyszerre időzítik, hogy majd mind nagyobb erőket mozgassanak meg. Ennél az energiánál nem létezik nagyobb, ember által létrehozott láthatatlan erő.[2]"
"Az éjszakába és a takarómba burkolózva, a vörös gyertyák buja fényénél egyáltalán nem volt nehéz Angelo de Neri szellemét megidéznem. A legnagyobb erőket mozgattam meg a saját testem, a saját magam előidézett gyönyör által. A gyönyör pillanataiban de Nerit idéztem magam mellé, amint teste az én testemnek feszül.[1]
Ezzel a testi rítussal akartam őt megszerezni. Kívántam és akartam őt, bármi áron, holott tudtam, hogy átléptem a fekete mágia határát."
[1] Klasszikus szexmágia, amikor az orgazmus pillanatára helyezik a kívánt célt.
/részletek, Evva Lena di reirossi: Boszorkány Voltam Velencében
Itt a jobboldali menüoszlopban közép-európai, elsősorban olasz, magyar és német eredetű boszorkányos eljárásokat, szertartásokat, érdekességeket találsz. A leírt rírusok többsége napjainkban is gyakorolt élő hagyomány. Tudd, hogy a boszorkányság is mesterség, azaz, a gyakorlat teszi a mestert.
SZERELMI JÖVENDÖLÉS * A videó elindítása után állítsd meg a pergő képsorokat, és máris olvashatod az üzenetedet. (jobb alsó sarokra kattintva nagy képernyőre vált a videó)
AJÁNLOM AZ OLDALT
